11.rész

Szeptember 29., hétfő
Az a előző hetem... nos... Elment. Legszívesebben kitörölném azt a hetet az emlékezetemből a mai nappal együtt. Timi és Kincső majdnem mindennap meglátogatott és persze Dave is... Természetesen mindig alvást imitáltam, mert még nem éreztem készen magamat arra, hogy a szemébe mondjam; Vége, de ma meg kellett ezt tennem... Muszáj volt hisz' nem lehetek együtt egy olyan fiúval, aki a hátam mögött más lányokkal van együtt.
Reggel semmi kedvem nem volt kikelni az ágyamból és iskolába indulni, de valahogyan-nem tudom hogyan- mégiscsak sikerült. Mire elkészültem Kincső már rég ott volt a kapunkban és el is indultunk a suliba.
-Akkor mi lesz? Szakítasz vele?-kérdezte Kincső.
-Igen.-jelentettem ki szomorúan.
-Szerintem igaza van Timinek. Mármint abban, hogy kérdezd meg Davet, hogy mi történt vagy, hogy ki volt az a lány.
-És, ha előáll valami kamuval?
-Nem hiszem és abban sem hiszek, hogy Dave megcsalna...
-Jó mindegy hagyjuk.-Ekkor odaértünk a gimi kapujához és bementünk. Felsiettünk a lépcsőn és a csengetés előtt egy perccel beestünk a termünkbe. Végig hallgattuk az unalmas Töri órát. Kicsöngetéskor pedig Dave odajött a padomhoz.
-Már nagyon hiányoztál-jelentette ki egy széles vigyor kíséretében.
Meg akart ölelni, de látta az arc kifejezésemen, hogy ezt nem kéne, ezért elvette tőlem a kezét és megkérdezte:
-Mi van?
-Szakítunk!
-Micsoda?
-Szakítunk.-mondtam egyértelműen.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...-Nem volt elég erőm ahhoz, hogy kimondjam láttam egy másik lánnyal meg azt is ahogyan puszilgatták egymást...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-vágtam közbe és kisiettem a teremből egyenesen a mosdóba a hulló könnyeimmel együtt. Gyorsan lehiggadtam, hideg vizet eresztettem az arcomba és tettem fel egy réteg sminket csakhogy Davenek biztosan ne tűnjön fel, hogy sírtam.
A kövi szünetben Dave megint odajött hozzám, de én megint félbeszakítottam és kimentem a teremből. Így telt el az egész napom. Mikor az utolsó óránknak is vége szakadt gyorsan összepakoltam a cuccaimat és hazaindultam. Dave egyből utánam eredt.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordítottam neki.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?
-Senki! Magamtól jöttem rá!-Ekkor elkezdett reszketni a hangom-Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-sírtam neki és ekkor már majdnem otthon  voltam ezért elkezdtem futni az ajtónk felé.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabálta még utánam.
Pár pillanat múlva már fel is futottam a szobámba és a párnámba fúrtam az arcomat. Nem bírtam mást csinálni csak hangosan zokogni és zokogni. Hogy lehet ennyire álszent?! Elegeeeem van!!! Nem hiszem el. Még mindig nem. Hogy tehette ezt velem?! Ez örökre nyomot hagy majd a szívemben, ebben biztos vagyok...

*Dave szemszög*
Végre már hétfő van! Megint átölelhetem majd Torit és megcsókolhatom. Nagyon hiányoznak már az ajkai, a szemei, a mosolya meg minden, ami ő.
Hm, nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagyok... Míg meg nem ismertem Torit.
Felöltöztem, megcsináltam a hajam (fogat is mostam) és lesiettem a lépcsőn. A konyhában csak az unokanővérem-Emese-tekergette az egyik rózsaszín melírcsíkját-a szüleim már elhúztak dolgozni. Már egy féléve nem láttam, mivel idén elköltözött Anya testvérével Nyíregyházára és csak ritkán jön le Budapestre-sajna :/. (Régen szomszédok voltunk és majdnem mindennap átjött xboxozni, focizni vagy csak úgy hülyülni). Ő a legjobb fej csaj akit ismerek vagyis csak a második-Tori mögött.
-Mi van Mesi? Nem szeretnél nekem csinálni valami reggelit?-kérdeztem.
-Dehogynem! Erre vágytam a legjobban... Mit szeretne uram?
-Ömm... Palacsinta?
-Önért bármit. Hányat?
-Kettőt.
Kb. öt perc alatt elkészítette a reggelit, amit én gyorsan befaltam és húztam is a gimibe.
-Csá-köszöntem el.
-Csá-mondta Mesi is.
Amikor a terembe mentem sajna még nem érkezett meg Tori. Odamentem Dominikhoz, aki csak a helyén kockult valamit.
-Mizu haver?-kérdeztem.
-Ezt nézd.-a kezembe nyomta az iPhonját amin elindult egy tök komoly deszkás videó
-Rohadt jó-ámultam. Aztán még kielemeztük a videót addig míg be nem csengettek. Tori és Kincső pont becsengetéskor jöttek meg, így nem tudtam még köszönni se nekik.
Szünetben odamentem hozzá.
-Már nagyon hiányoztál-mondtam.
Meg akartam ölelni, de úgy nézett rám, mint akit mindjárt felpofoz, so inkább visszahúztam a karjaimat:
-Mi van?-kérdeztem.
-Szakítunk!
-Micsoda?-Hát erre nem számítottam az száz.
-Szakítunk.-ismételte.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-ezzel  kirohant a teremből
Na, hát komolyan nem tom, hogy mit csináltam. Nem hiszem el, hogy elszúrtam. Nem tudom mivel, de elszúrtam. Remélem azért még ki tudom békíteni valamivel... Remélem.
Az ez utáni szünetben is megpróbáltam kideríteni, hogy mi van, de mindig elment előlem.
Uccsó óra után gyorsan utána futottam.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordított nekem.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?-Hát ezt tényleg nem hiszem el! Honnan vette ezt a sz*rságot, hogy nem érdekel?! Ha rájövök, hogy ezt ki mondta neki, azt komolyan szétverem.
-Senki! Magamtól jöttem rá! Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-és elkezdett futni a házukhoz.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabáltam még utána.
Még káromkodtam párat és hazaindultam.
Kinyitottam az ajtót és jól be is vágtam magam után. A zajra felriadt Emese és lefutott a lépcsőn hozzám.
-Mi volt ez?
-Semmi... A csajom szakított velem.-mondtam.
-Mi? Ettől lettél így kiakadva? Lesz még vagy száz barátnőd is akár. Ne parázz!
-De nekem csak ő kell. Mesi...ááá hagyjuk.
-Nekem elmondhatod Dave. Naa mi az?
-Én belezúgtam, de nagyon.
-Jajj, menj már. Én is ezt mondtam az előző barátomról és látod? Szakítottunk és pár hét után már nem éreztem semmit.
-Jó, de ő más. Sokkal különlegesebb, mint bárki, akit eddig ismertem. Okos, lehet vele hülyülni, jobban deszkázik, mint én, kedves bár néha benyomja a durcát, de olyankor is szuper aranyos.
-Húú, hát te tényleg beleestél ebbe a csajba. Majd bizti kibékültök, de addig is döntsd el, hogy mit akarsz kajálni, te kis szerelmes... Pizza jó?
-Persz.
Ezután még hülyültünk egy keveset és feljöttem a szobámba. Elkezdtem hívogatni Torit, de nem vette fel. Hagyjuk. Elegem, van ebből a k**aszott napból!