2013. augusztus 23.

17.rész

Október 16., péntek
Eljött a péntek. Erre vártam egész héten, mivel úgy terveztem, hogy ma kifaggatom Timit. Nem hagyott nyugodni az a jelenet, amit láttam. Egyszerűen nem bírtam feldolgozni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az első eset, hogy Timi az alkoholba fojtotta a bánatát. Kezdjük ott, hogy ha ez lett volna az első alkalom, akkor másnapra biztosan kiíratta volna magát az iskolából, de nem. Nem csak, hogy jött suliba, de még sikerült tökéletesen eltakarnia is a másnaposságát... És amúgy meg, ha ez lett volna az első alkalom, hogy ivott, akkor legalább össze kellett volna esnie vagy nem tudom, mivel lehúzta az egészet. Gondolom már hozzászokott a szervezete vagy valami ilyesmi...
-Timi várj-kiáltottam neki, mikor megszólalt a csengő.
Mióta láttam a whiskeyvel a kezében Timit, azóta mindig kiviharzik a teremből, mikor véget érnek az órák... Most nem hagytam menekülni. Gyorsan utána futottam.
-Állj már meg légyszi!
-Amikor már kb. öt perce üldöztem és mindketten teljesen kifáradtunk megállt és felém fordult.
-Mi az?
-Timi miért ittál múltkor???-kérdeztem
-Mondtam, hogy csak egyszeri alkalom volt.
-Aha, na persze. Nem vagyok hülye. Ezt nem veszem be... Ha egyszeri alkalom volt, akkor másnap, hogy tudtad olyan jól előadni, hogy semmi sem történt veled?
Néma csönd. Majd öt perc után megszólalt:
-Na, jó. Nem ez volt az első alkalom, hogy ittam... Tudod... Ajj, hagyjuk. Nem a te gondod Tori.-mondta szomorúan. Ez volt a második eset, hogy szomorúságot hallottam megcsendülni a hangjában-az első az volt, amikor részegen találtam rá.
-Hidd el az én gondom is. Hisz te vagy az egyik legjobb barátnőm, és amikor nekem voltak problémáim te mindig segítettél most pedig rajtam a sor. Légyszi áruld már el, hogy miért ittál aznap este.
-Ez nem olyan probléma, mint a te problémáid. Ezen nem lehet segíteni, ha elmondanám megpróbálnál segíteni, de a próbálkozásaid csődbe fulladnának és csak rosszul éreznéd magad, amiért nem tudtál rajtam segíteni... Szerintem ez nem kell senkinek.
-De Timi kérlek mondd már el, hogy mi olyan súlyos!!!
-Jó elmondom! Az olyan "súlyos", hogy minden nap estig kell dolgoznom és egyszerre készülnöm is a sulira és, amikor "haza" érek még csak aludni sem tudok a szobatársam miatt! Az a "súlyos",hogy mindezt az alkoholista apám, miatt kell tennem, mivel ha nem adok neki minden hónapban 40000 Ft-ot, akkor bántani fogja a mindössze 13 éves húgomat! És a legsúlyosabb, hogy az anyukám kórházban fekszik mindennap küzdve a betegsége ellen és még csak meglátogatni sem tudom, mivel kilométerekre lakom tőle és pénzem meg nincs jegyre, mivel mér említettem, mindent, amit keresek azt az apámnak kell adnom!-szakadt ki belőle egyszerre minden gondja. Lefagytam, ledermedtem. Átfutkosott rajtam valami nagyon rossz érzés. Timinek minden nap ezeken kell keresztül mennie?! Nekem meg a legnagyobb gondom az, hogy elvesztettem a pasim? Hogy lehettem ilyen hülye? Egész nap csak erről panaszkodtam Timinek, hogy nekem milyen rossz, hogy elmennek a szüleim és "itt hagynak" meg, hogy-a saját hibámból-elvesztettem a barátomat.
-Timi nagyon sajnálom! Jajj gyere ide.-öleltem meg-Most már értem, hogy miért ittál... Mindenen lehet segíteni! Nincs olyan, hogy lehetetlen!- Ki fogok találni valamit. Pontosabban ki fogunk találni valamit (Timi, Bella, Daisy, Én, Kincső, Dominik-, mivel hát ő ugyebár Timi barátja (!)-és persze a szüleink is, ha úgy adja). Egyedül nem tudnék megbirkózni ezzel az tény, de közösen biztos menni fog. Timi csak sírt és sírt a vállamon. Miután megnyugodott még lerészletezett mindent. Annyira jószívű Timi. Egyedül akart megbirkózni ezzel a problémával, hogy másnak ne kelljen átvállalnia ezt a nagy terhet... Na most pedig neki is kezdek az akció kitervelésébe.