16.rész

Október 15., kedd
A szobámat tegnap kulcsra zártam, hogy a szüleim nehogy meglássák a részeg barátnőmet az ágyamban. Reggel amikor felkeltem-legnagyobb meglepetésemre-Timi már sehol sem volt. Fura-gondoltam magamban. Amikor lementem a konyhába-még nagyobb meglepetésemre-Timi ott állt felöltözve kisminkelve-eltakarva a másnaposságát. Vajon nem ez volt az első alkalom, hogy éjjel lehúzott egy egész üveg alkoholt?
-Ööö szia Timi!
-Hali!-mosolyogta, mint mindig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdezte kedvesen
-Ja, de tényleg!-nem kérdezősködtem. Éreztem, hogy azzal csak kínos helyzetbe hoznám Timit, de azért még mondanom kellett valamit és meg is tettem:
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintott rám és ezzel fel is húztam a fürdőszobába. Remélem Timi, azért egyszer majd elmondja, hogy mi volt ez az egész.
A suliban nem volt semmi különös. Mikor kicsöngettek odamentem Dominikhoz:
-Dominik valamit kérdeznem kell, fontos.
-Hallgatom.
-Ööö te nem tudsz valamit Timiről? Mármint vannak problémái?
-Milyen problémái?
-Hát nem tudom. Csak hát tegnap öhm-nem akrtam beköpni Timit ezért inkább hagytam a kérdezősködést és elköszöntem-Ja semmi. Mindegy. Sietnem kell haza, szia.
-Cső.
Ez különös, Domi nem tud semmilyen problémáról. Lehet, hogy Timi igazat mondott és tényleg csak egyszeri alkalom volt... De lehet, hogy nem.
Timit ma délután még meg akartam keresni, de sajna a koleszban nem találtam és a suli környékén sem.

*Timi szemszöge*
Ez elég szomorú! Az egyik barátnőm rajta kapott miközben ittam és most pedig itt fekszem az ágyában! Annyira nem emlékszem a tegnapra, de az rémlik, hogy elég bunkó voltam Torival meg, hogy kiabáltam vele most pedig itt fekszem az ágyában. Miért voltam vele olyan? Ő csak segíteni akart. Hajj. Kikeltem a pihe-puha ágyából-már rég nem aludtam ilyen jól-és elindultam a kollégiumba. Próbáltam olyan halkan kinyitni a szoba ajtót, hogy a lakótársam ne ébredjen fel, az akció sikeresen ment. Nem hiszem el, hogy ilyen szobatársam van. Vivi-akivel egy szobába soroltak-egész nap csak panaszkodik rám. Mindenért engem okol, utána pedig ellopja a ruháimat vagy tönkreteszi valamimet és aztán meg letagadja, hogy ő volt. Leültem az ágyam szélére és elgondolkodtam. Pontosan mi történt tegnap? Nézzük csak. Hétfő volt. Ja igen, a határidő napja. Ezt a napot az apám szabta ki, az alkoholista apám. Milyen ironikus tegnap még én húztam le egy egész whiskey-t... Csak is azért nem kaptam alkoholmérgezést, mert már hozzá szoktam az iváshoz. Amikor óriási problémáim vannak-, mint például tegnap -, akkor mindig inni szoktam, a felejtés érdekében. Elszeretném felejteni, hogy az apám minden hónapban 40000 Ft-ot követel tőlem, azért cserébe, hogy ne bántsa a 13 éves húgomat, Zoét. Nem tudom, hogy jövő hónapban, hogy fogom újra összegyűjteni ezt az összeget. Így is alig ment ebben a hónapban, mivel most már egy elit gimibe járok és én fizetek magamnak mindent. Mindennap diák munkát végzek, de persze van, hogy egy nap több műszakot is megcsinálok. Nagyon  nehéz volt egyedül hagynom a húgomat kettesben az apámmal, de muszáj volt, mivel Budapesten nem csak, hogy lehetőségem van egy ilyen iskolába járni, de itt sokkal több pénzt is keresek. Nem tudom, hogy ezt meddig fogom még bírni, de tényleg nem tudom. Jajj bárcsak ne lenne olyan beteg Anyu! Ő tudna segíteni, mindig tudja, hogy mit kell tenni. Körülbelül már fél éve kórházban fekszik a szíve miatt. Mikor elment akkor lett a kedves apukámból egy alkoholista, aki bántalmazza a gyerekeit. Anya persze erről semmit sem tud. Ahányszor meg látogatom a húgommal azt mondjuk neki, hogy minden oké meg, hogy Apa nem tud bejönni, mivel sokat dolgozik, hogy eltudjon tartani minket... Már így is elég gond neki a betegsége nem szeretnénk neki eggyel több gondot adni. A gondolkodásomat megszakította a tegnap beállított ébresztő órám. Gyorsan felpattantam és mentem is a közös fürdőszobába. Hamar elkészültem. És indultam is vissza Torihoz.
-Ööö szia Timi!-mondta kicsit összezavarodva.
-Hali!-mosolyogtam. A mosoly volt az én álcám, ami mögött elrejtőztem. Mosolyom mögé rejtettem minden szomorúságomat, és ezáltal mindenkivel eltudtam hihetni, hogy tökéletes az életem... Egészen tegnapig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdeztem
-Ja, de tényleg!
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintottam rá és magamra is hagyott. Nem szerettem volna, ha Tori is tud a titkomról/titkaimról. Biztosan segíteni szeretne majd-olyan kedves-, de sajnos rajtam nem lehet. Az én helyzetem hát eléggé... *zar.
A suliban Dominikkal elvoltam. Kicsöngetéskor gyorsan összecuccoltam és indultam dolgozni.