2013. július 31.

10.rész

Szeptember 23., kedd
Persze nem tett túl jót az, hogy tegnap kint álltam az esőben vagy fél óráig, ezért ma el is kaptam, valami betegséget és egész héten kimaradok a suliból... Nem mintha most sok kedvem lenne bemenni a tanórákra. Dave tegnap hívott párszor, de persze nem vettem fel neki. Nem akartam, hogy előálljon valami kamuval, hogy ki volt az a lány aki ölelgette. 
Délután átjött Timi és Kincső.
-Nagyon hiányoztál ma a suliból. Ezen a héten akkor nem fogsz jönni?-kezdte Timi és átölelt.
-Te is hiányoztál és nem, sajnos egész hétre kiírtak.
-Na itt vannak a házik meg minden. Most pedig kérem a részleteket-mondta mivel tegnap telefonáltunk és elmondtam neki, hogy szakítani fogok Davevel és, hogy személyesen majd elmesélem a részleteket.
-Tegnap elmentünk Kincsővel fagyizni-Ekkor bevillant az a kép amikor azt a lányt ölelgette és egy könnycsepp szaladt ki a szememből.
-Jajj mi a baj ennyire súlyos? Ne sírj. Majd úgyis megoldjátok és kibékültök nem igaz?
-Hát ami azt illeti ezt sosem fogom megbocsátani Davenek-szipogtam.
Mikor kezdtem megnyugodni elmeséltem Timinek, hogy mi történt.
-Ez szörnyű! Szerintem csak félreértettél valamit Tori! Dave sosem tenne ilyet. Nem lehet, hogy csak nagyon jóban van azzal a lánnyal?
-Nem. Jó azt még megértem, ha ölelget egy lányt, de ha puszilgatja is akkor az biztos több, mint barátság...Nem gondolod Timi?
-Nem...Nem gondolom. Az egyszer száz, hogy nem csalna meg vagy csapna be!
-Pedig megtette akármilyen hihetetlen is.
-Jól van na. Ne vitatkozzunk ezen. Majd úgy is ki fog derülni, hogy mi történt.
Timi sietősen ránézett az órájára.
-De most mennem kell mert a húgomnak ma van a táncversenye. Na sziaaa és minél hamarabb gyógyulj meg és először kérdezd meg Davet is, hogy mi történt aztán dönts arról, hogy szakítasz e vele vagy nem.
És küldött még felém egy puszit :)):. Ezután még beszélgettem Kincsővel és ő is hazament.
Olyan jó, hogy nekem ilyen igaz barátnőim vannak. Sosem akarom őket elveszíteni és nem is fogom.
Miután végleg egyedül maradtam felmentem a közösségire. Kaptam is pár jobbulás üzit meg hasonlókat.
Kiléptem és rá öt percre kopogtak. Ekkor Dave lépett be az ajtón. A szívem dobbant egy nagyot én meg rögtön alvást imitáltam. Nem tudom miért csináltam ezt, csak úgy jött... Ösztönösen.
Leült az ágyam szélére és meg cirógatta a hajamat. Annyira jól esett-még úgyis, hogy tudom, hogy csal a hátam mögött :(.
-Szeretlek.-suttogta.
Ekkor elállt a lélegzetem. Ezt még sose mondta nekem. És mégis most miért mondta ezt. Lehet, hogy tényleg így gondolja hiszen ő nem tud róla, hogy én hallottam. Lehet, hogy azt a másik lányt nem is szereti?! Lehet, hogy... Á hagyjuk is. Nem érdekel ha engem szeret és azt a másik lányt nem. Akkor is úgy kezelt mintha csak egy játék lennék. Mintha egyszerre lehetne több lánnyal is és váltogathatja őket vagy mit tudom én! Nem érdekel mit érez én végeztem vele. Én nem leszek hülye, nem dőlök be neki... Már nem!
Még ott ült mellettem pár percig majd elment... Én meg sírva fakadtam. Hát igen, ilyen az élet: egyszer édes és boldog, egyszer pedig keserű és szomorú.