Hát ez a napom egyáltalán nem úgy sikeredett, mint akartam. Úgy terveztem, hogy Davenek elmondom mi történt ő pedig majd nevet egyet rajta és megbocsát. És utána pedig sétálunk egyet miközben abban a tudatban fogok lenni, hogy milyen tökéletes életük van a barátnőimnek. De nem.
Ma rekord sebességgel készültem el és indultam-Kincsővel-a gimibe. Annyira féltem és izgultam, hogy mi lesz Dave reakciója. Még sosem éreztem ilyet azelőtt. Ijesztő volt. Ijesztő volt az a gondolat, hogy elveszíthetem őt-még pedig a saját hibámból.
Becsengettek és Dave sehol sem volt. Az első órán ki is derült, hogy azért nincs mert lebetegedett. A tanár azt mondta, hogy nem vészes jövőhéten már jönni fog meg azt is mondta, hogy a szülei elhozták a koleszból és levitték magukhoz, Szombathelyre. Ez nem lehet igaz! Egy hétig még nem találkozhatok Davevel?! Ez kész! Most szerintem-szinte-bármit meg tennék azért, hogy láthassam és, hogy elmondhassam neki, miért is voltam vele olyan bunkó. Mindegy. Remélem azért jövőhéten lesz esélyem rá...
Az összes órát végig agyaltam, azon gondolkozva, hogy Dave meg fog-e bocsátani nekem. Ha tényleg szeret akkor biztosan meg fog bocsátani már pedig én hiszek az érzelmeiben! Ekkor bevillant előttem egy jelenet. Egy jelenet, melyben egy buta, lázas lány fekszik az ágyon alvást imitálva miközben egy őszinte, vicces és kedves srác-a lány haját simogatva-odasúgja neki: szeretlek. Ekkor egy aprócska könnycsepp csúszott végig az arcomon. Még mindig nem hiszem el, hogy-hogy lehettem ekkora barom. Ha most visszamehetnék az időben és találkozhatnék az akkori énemmel, én úgy-,de úgy-beleordítanék a képébe: Dave a legtisztességesebb fiú a világon! Megértetted?! Ő sosem csalna meg, verne át vagy hazudna neked!!!
Miközben ilyeneken fantáziáltam kicsöngettek én pedig elkezdtem összepakolni a tancuccaimat.
Otthon csak a szokásos dolgokat csináltam.
Éjjel 10 óra volt, amikor is az ikerhúgaim bekopogtak a szobámba.
-Mi van? Miért nem alszotok?-kérdeztem.
-Mert éhesek vagyunk.-persze, hogy éhesek voltak, mivel Anya vacsorára ma spenótos valamit csinált-bleh-, amit persze egyikünk se szeret, de Anyunak ilyenkor mindig azt mondjuk, hogy ma nem vagyunk éhesek, mert az ebédből a suliban repetát is kértünk és azt még mindig nem tudtuk megemészteni (?) vagy azt mondjuk, hogy elmentünk az osztálytársakkal kajálni valahova vagy csak szimplán nincs étvágyunk, ami legtöbbször igaz is, amikor ránézünk a spenótra...
-És akkor mi van? Mit csináljak? Varázsoljak ide kaját vagy mi?
-Ez nem vicces-öltötték ki rám a nyelvüket-Hozz nekünk valamit az ABC-ből, úgyis itt van tök közel. És az NON-TOP!
-Először is az NON-STOP! Másodszor, pedig nem vagyok a csicskátok!
-Légysziiiii!!! Anyuék már alszanak csak te tudsz nekünk hozni kaját! Ha megteszed akkor nem fogunk szívatni téged, öhm egy hétig.
-Addig, amíg el nem költöztök és akkor lemegyek.
Még gondolkoztak pár percig aztán rávágták:
-Oké!
-Bizti ki fogjátok bírni?
-Biztiii!
-Okés, akkor visszajövök úgy... 10 perc múlva.
Ezzel el is indultam a ABC-hez. Amikor odaértem megláttam egy vörös hajú részeg lányt kezében egy üveg Jack Daniel's-szel, amiben már alig volt ital. Ez a lány TIMI volt. Timi az édes hippim. Nem hittem annak amit látok. Ott volt és magában motyogott valami káromkodást-már ha jól vettem ki.
.jpg)
-Ööö szia! Te vagy az Tori?-motyogta-Mi van? Miért bámulsz?! Ja e miatt?-lengette meg előttem az üvegét-Mi van most már innom sem szabad?! Nekem semmit sem szabad csak azt, hogy minden nap eljátsszam, hogy velem minden oké meg, hogy sosincs semmi gondom és tökéletes az életem?! Persze ez a szerep is nekem jutott! Ilyen vagyok igazából. Látod?! Éjszakánként lejövök piálni, hogy felejtsek.Nem vagyok olyan...-és lehúzta az üvegből azt, ami még megmaradt benne. Hát ezt el sem hiszem. Mi lehet Timivel? Tényleg minden nap csak megjátszaná magát. Lehet, hogy még sem olyan boldog az élete, mint amilyen boldog ő szokott lenni?! Nem tudtam mit csináljak vagy mit gondoljak. Csak annyit kérdeztem:
-Haza vigyelek?
-Haza? Most miért csinálsz úgy mintha nekem lenne olyanom? Úgy érted, hogy elvigyél-e a rohadt kollégiumba?!-ekkor elkezdett sírni. Nem tudtam miért ilyen velem Timi. Nem kérdezősködtem. Azt láttam a legjobbnak, ha elviszem magamhoz. A szobatársa már biztosan alszik meg, amit az előbb mondott abból azt szűrtem le, hogy nem pont a kollégium a kedvenc helye.... Kidobtam a kukába a Jack Daniel's-t, amit a kezében tartott, őt pedig felhúztam és elsegítettem a házunkig. Mikor kinyitottam az ajtót a húgaim álltak ott kimeresztett szemekkel.
-Hol a kaja? És ki ez a lány?
-Nincs kaja! Menjetek aludni! Ő a barátnőm és szegény nagyon rosszul van, ezért ma nálunk alszik. Inkább segítsetek felvinni őt az ágyamba.
Segítettek felvonszolni Timit az ágyamba, ahol aztán egyből elaludt. Hát szerintem most már nekem is szundiznom kéne. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése