2013. július 8.

4.rész

Szeptembe 3., szerda
Reggel, nagyon felkavart az érzés, hogy pár perc múlva találkozni fogok, Davevel,-a tegnapi beégésem után. Mikor elindultam pont, a kapunk előtt haladt el Kincső, rögtön észre is vett és együtt indultunk el a suliba. Mindkettőnket jó érzéssel töltött el az a gondolat, hogy végre nem egyedül csendben kell elsétálnunk a suliig, ezért megbeszéltük, hogy holnap is találkozzunk nálam ugyanakkor, mint ma. Szerintem ez tökre cool!
Ma egy kémia órával kezdtük a napot- blahh.
Miután kicsöngettek, összegyűjtöttem minden erőmet, és odamentem Davehez. Az arcán ha jól láttam egy pillanatra egy huncut vigyor jelent meg. Hmmm...? Ez vajon mit jelentett? Jót vagy rosszat? Nem számít. Most megszólítom...most azonnal!
- Hello.- nem is tudtam, hogy ilyen nyöszörgős és gyenge is tud lenni a hangom- Khröm-köszörültem meg a torkomat- Hello - mondtam most már az igazi hangomon. Oké. Megfeszülve vártam Dave reakcióját.
- Szia. Mizujs?-és az arcán egy hihetetlenül pimasz vigyor jelent meg.
-Ööö... Bocsi, hogy tegnap olyan... Hát, hogy olyan voltam. Tudod. Csak tegnap... Ööö... Tökre ki voltam akadva a húgaimra meg minden, ezért voltam olyan...- hát nem is olyan rossz kifogás. Mindegy, azért improvizációnak megteszi.
- Nem gond, velem is meg esik... Amúgy a meghívás még áll. Akkor eljössz?- Úúúúúristen, még kérdi? Persze, hogy igen! Igen igen és igen!!!
- Aha, persze. Köszi, ez tök kedves. Mármint, hogy meghívsz... Meg... Ööö, minden- elég Tori. Elég. Próbálj már meg folyékonyan beszélni. Tudod, úgy ahogy a többi ember szokott, nem kell minden szó után tíz másodperc szünetet tartani. Emlékszel?
- Amúgy ez az ööö-zgetés neked a hepped csak mert, elég sokszor csinálod... Vagy csak akkor csinálod amikor, olyan jóképű srácokkal beszélgetsz, mint amilyen én vagyok?- Most ezt viccnek szánta?Vagy rájött, hogy belezúgtam??? OMG! Tisztára elvörösödtem, mire megszólalt:
- Nyugi csak szivatlak- mondta nevetve.
Ekkor szerencsére becsöngettek a második órára. Már nem is tudom miről szólt az óra. A gondolataim, folyton Dave felé kalandoztak, mikor kicsöngettek, gyorsan elmentem a büfébe- ugyanúgy, mint tegnap: Bellával, Daisyvel és Kincsővel. A sorban elkezdtünk csevegni, aztán nem tudom, hogy lyukadtunk ki, erre a témára, de valahogy biztosan.
-Amúgy Tori, mi van közted és Dave között?- kérdezte Daisy
-Semmi. Mi lenne? Miért kérdezed?
-Ja, csak mert az egész órán hátul Daisyvel, azon nevettünk, ahogyan téged bámult, ráadásul az óra elejétől az óra végéig, folyamatosan, csakis tégeeeed.- erre összenézett, Daisyvel és megint nagy nevetéseben törtek ki, én meg csak pirultam és pirultam. Mióta elkezdődött a suli folyamatosan csak égek és égek, és a fejem csak vörösödik és vörösödik. Remek.
-Aha. Biztosan egész órán engem bámult, még a végén el is hiszem... Amúgy még ha tetszenék is neki az sem számítana. Gondolom biztos van neki barátnője mivel, olyan...
-Mivel olyan, mi???- kérdezte Kincső tágra nyílt szemekkel, mialatt a lányok egyre hangosabban nevettek.
-Öhhm, hát mivel olyan, ő...
-Csak nem tetszik neked?- mondta Kincső visszatartva a nevetését.
-Ki tetszik kinek, lányok? Engem is avassatok be, na. Kihagytok a pletykákból, ez nem szép.-mondta egy óriási ragyogóan boldog mosollyal az arcán Timi. Remek, észre se vettem, hogy mögénk lopakodott.
- Senki sem tetszik senkinek, csak ezek itt hárman teljesen meg vannak húzatva.
- Jajj, bocsi nem engem bámult egész órán, Dave!- mondja Bella, abbahagyva a kuncogást, de még mindig vigyorog.
- Jujj, tetszel Davenek?- ujjong Timi.
- Hát az nem kifejezés, úgy nézte órán Timit, mint aki ott helyben lesmárolná.- szólat, meg Daisy mikor- hála az égnek!- sorra kerültünk. Mindenki azt kérte amit tegnap, Timi nem kért semmit, ő azt mondta, hogy csak megkeresett minket mivel a fiúk bent csak kockultak, meg telefonoztak.
A kövi órára pont akkor csöngettek be amikor visszaértünk. Gyorsan el is foglaltuk a helyünket. Ezután az óra után a nap további része elég unalmasan telt el, de viszont volt egy lyukas óra. Vagyis majdnem lyukas óra mivel irodalom óránk lett volna csak a tanárunk sajnos lebetegedett, mindenki a mellette ülő emberrel kezdett el beszélgetni, ezért Davevel mi is ezt tettük. Háromnegyed óráig élvezhettem a társaságát, és kiderült, hogy sokkal jobb fej, mint amilyennek elképzeltem, meg az is kiderült, hogy tud gördeszkázni-azt mondta, hogy kíváncsi arra, hogy hogyan képes deszkázni egy lány, ezért megkérdezte, hogy vasárnap van-e kedvem elmenni vele a gördeszka pályára, és bemutatni pár trükköt. -Igen!-vágtam rá egyből. Úristeeen el sem hiszem! Ami azt illeti most, hogy így vissza gondolok a jelenetre, kicsit túl lelkesen is hangzott az az igen, na mindegy remélem nem tűnt fel neki.
Miután vége lett a sulinak, Bella meghívott magához minden lányt, mivel ma laza napunk volt és holnapra nem adtak fel semmi házit természetesen mindenkit elengedtek.
De persze még gyorsan mindenki haza ugrott lerakni a cuccait, meg kicsit rendbe szedni magát... Ez mindenkinél egy óráig tartott így négykor már mindenki Bella házát csodálta.
Hát mit ne mondjak... Nem viccelt, amikor azt mondta, hogy tökéletes háza, van. Minden gyönyörű volt, de tényleg. Lámpák helyett a nappaliban csillár lógott le a plafonról, a szobája kétszer akkora, mint az enyém vagy nagyobb-ami nem kis szó, mivel az én szobámat sem lehet éppen kicsinek nevezni. A falak lilák voltak és szuper élethű virágok voltak ráfestve. Az ágya, olyan volt mint amit a filmekben lehet látni van rá egy külön szó csak nem tudom, hogy mi az. Mindegy. Szóval minden sarkából egy rúd indult felfele fent pedig egy gyönyörű fátyol volt szétterítve, összekötve ezzel a rudakat. Na majd holnap utána keresek a google-n, hogy hogyan is kell hívni az ilyet.
A szőnyege olyan volt, mint a fű: zöld és a formája is olyan volt. A széke, az íróasztala minden tökéletes volt-van egy laptop az asztalán ami é-rin-tő képernyős. Mindig is egy olyan gépre vágytam, de sajnos az olyan gépek, mint amilyen neki volt szuper drágák nem is értem, hogy volt rá a szüleinek pénze, mert nyilván nem ő vette. Ja és még volt egy 3D-s plazma Tv-je. Na jó, azt hittem, hogy ott helyben lehidalok-persze nem szó szerint, mert nekem és a hajlékonyságnak, nem sok közünk van egymáshoz...
-Na, most, hogy már öt perce ott álltok és szemlélitek a szobámat talán le is ülhetnétek ide, az ágyamra- mondta Bella, persze ez Daisyre nem vonatkozott, mert ő eleve oda ült le. Gondolom szinte mindennap átmennek egymáshoz... Húúú vajon milyen lehet, Daisy szobája, gondolom neki is valami ilyesfajta.
Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Daisy egyből a pasi témába kezdett bele:
-Most, hogy itt vagyunk Bellánál, és nem a suliban, kicsit beszélgethetnénk, a fiúkról. Szerintetek, ki a leghelyesebb az osztályban?
- Dave -felelte, mindenki egyhangúan,- kivéve Timit, de szerintem csak én vettem észre. Mindegy nem érdekes... Gondoltam ekkor még...- ezen persze nevettünk is egy jót- mármint, hogy mindenki Davet mondta természetesen :DD.
- Oké, akkor ebben mindenki egyet ért- mosolygott Daisy- És itt van olyan aki szingli? Rajtam kívül?
-Én- mondtam.
-És én, is- jelentette ki Kincső- de...- és elpirult
-De mi?- kérdezte Timi
-Semmi
-Nyugodtan, elmondhatot, én megtartom a titkot és gondolom rajtam kívül mindenki aki itt van ugye?
Erre mindenki heves bólogatásba és helyeslésbe kezdett. Végül csak sikerült megtörnünk Kincsőt és belekezdett a félbe hagyott mondatába:
-De igazából én délutánonként járok rajz szakkörre, ahol van egy nagyon, de nagyon szuperül rajzoló fiú... És nem csak a kézügyessége nagyon jó, ha nem a kinézete is... Elméletileg én is tetszem neki, vagyis hát valaki a rajzszakkörről azt mondta, hogy amikor hiányoztam rálesett, Geri-így hívják-rajzára, mert észrevette, hogy nagyon takargatja, miközben készíti és azt mondta- itt még jobban elpirult-, hogy engem ismert fel a festményen... Bár nem voltam elég bátor ahhoz, hogy megkérdezzem, mert hát honnan tudnám, hogy nem hazudik-az az illető aki ezt mondta-, és akkor örökre, egy egoistának tartana Geri, hogy abban a tudatban vagyok engem rajzolgat amikor nem látom...
Erre egyszerre kezdtünk sikongatni, és mondtuk neki, hogy valami jelet kéne adnia neki meg adtunk neki pár tanácsot. Ezután Timi következett:
-Hát nekem van barátom. És ti is ismeritek..- mindenki egyre kíváncsibban figyelte, míg végül ki mondta- Dominik az.
Mindenki adott ki magából egy furcsa hangot, nem feltétlenül rosszat jelentő hangot inkább csak egy ,, huhh ez váratlanul ért" hangot.Miután sikerült feldolgoznunk elkezdtünk kérdezősködni:
- De akkor hogy hogy nem csókolóztok a suliban, meg szinte nem is beszéltek. Nem azért, de ha Dominik lenne a pasim én tökre felvágnék vele, nem mintha tetszene, de azért szerintem benne van kb. a suli öt legmenőbb diákjában, pedig még csak harmadik napja van ebben a suliban.
- Hát épp ezért titkoljuk a suliban, hogy járunk. Mármint nem akarjuk, hogy más lányok esetleg irigykedjenek ránk, mert a régi sulinkban folyton ilyeneket vágtak a fejemhez, hogy ,,Dominik úgyis ejt mert nem vagy valami nagy szám" meg, hogy... hagyjuk is már nem számít, már egy új suliba járok, új barátokkal, veletek és annyira szereeetlek titeket, pedig még csak három napja ismerlek titeket, de akkor is... Nagyon szimpik vagytok nekem.
- Te is nekünk- mosolyogtunk vissza rá egyszerre a lányokkal, és be kell, hogy valljam én ugyanígy vagyok vele. Mindenki nagyon szimpi, és kedves, és jó fej és.... :)).
- De várjunk csak- idéztem fel magamban azt amit az előbb mondott ,,a régi sulinkban..."- a régi sulidban már együtt voltatok? Egy suliba jártatok? Mióta vagytok ti egyáltalán együtt?
- Jövő február 14-én lesz négy éve, hogy megkérdezte leszek-e a barátnője-mondta Timi széles mosollyal. Na, ettől mindenkinek leesett az álla.
- Ti, már ötödik óta jártok???- kérdezte egyszerre Bella és Daisy. Elég gyorsan kapcsoltak :).
- Hát igen.
- De romantikus, hogy pont Valentin napkor kérdezte meg.- mondta Kincső
- Aham. Adott egy rózsát is, meg egy plüss macit.
- Nem is tudtam, hogy Dominik ilyen romantikus is tud lenni- mondtam
- Akkor, még én sem- jelentette ki Timi. Ezután még beszéltünk erről vagy fél órát, aztán következtem én. És végül, sikerült nekik kifacsarniuk belőlem ezt a mondatot:
-Na jó irtóra tetszik Dave. A szeme, a mosolya, a humora egyszerűen mindene...
- És... Mi lenne, ha... valahogy kiszedném Daveből, hogy tetszel-e neki?-mondta Bella
- És, ha van barátnője, először szerintem inkább azt kéne kideríteni, nem?
- Én pontos forrásból tudom, hogy nincs barátnője. Ez száz százalék.- biztosított róla Daisy. Be kell valljam a hír hallatán eléggé elmosolyodtam. Nincs barátnője, nincs barátnője! Akkor lehet, hogy még esélyem is van nála! Hurrá!
Aztán nem tudom hogyan, de a legjobb barátnőknek és persze uncsitesóknak,-vagyis Bellának és Daisynek-sikerült rávenniük, hogy belegyezzek abba, hogy kiderítsék vajon ki tetszik Davenek. Ááá, szerintem ezt később majd még megbánom, bár az is lehet, hogy nem. Ki tudja?
Miután ki tárgyaltuk az, én szerelmi életem következett Daisy, akiről már tudtuk, hogy nincs barátja, viszont azt nem, hogy van-e barát jelöltje.
-Hát igazából, hétfőn az évnyitón első látásra belezúgtam, egy Étiene nevű srácba, aki francia és tizedikes vagyis harmadikos, rákerestem a neten, ezeket is onnan tudom róla ... és nincs barátnője, vagyis csak volt. Lolának hívják és szintén francia volt. Amúgy gyönyörű lány, pechemre.
Aztán elkezdtük biztatni, hogy nem láttuk még, de nála bizti nem lehet szebb, meg hogy írjon rá facebookon, vagy legalább jelölje be aztán végül-nagy győzködés árán-bejelölte. Még visongtunk pár sort, és ennyi. Következett Bella:
- Nekem van barátom, vagyis szerintem szakítani fogunk még ebben a hónapban, mivel a régi sulimban lettünk egy pár, és mióta vége van a sulinak egyszer se keresett, se nyári szünetben sem ezen a héten, még csak egy SMS-t sem küldött. Mondjuk, lehet, hogy ez azt jelenti nála, hogy szakítottunk, de azért szeretném személyesen is lezárni, csak nem tudom, hogy lesz-e hozzá elég bátorságom, hogy így, majdnem három hónap után, szakítsak vele, személyesen.
Ezután még jobban átbeszéltük Bella szerelmi ügyét is. Utána megnéztük facen, hogy-hogy néz ki Bella ,,pasija", és Kincső és Daisy szerelme. Timi meg az én szerelmemet persze nem kellett megnézni. Ezután még beszélgettünk két órát; kb. mindenről és nyolc órakor mindenki haza is ment. Vagyis hát a beszélgetés alatt kiderült, hogy Timi a suli melletti kollégiumban lakik, Kincsőnek meg, lesz egy szobája a kollégiumban mivel, az anyukája már nem bírja eltartani egyedül a házat- tavaly tavasszal váltak el a szülei-, ezért egy vidéki házba kell költözniük, de Kincső kitalálta, hogy inkább kollégiumba megy akkor, és minden második vagy harmadik hétvégén meglátogatja az anyukáját. Haza felé még beszélgettünk kicsit Kincsővel- csak kb. 5 percre lakunk Bellától. Hazamentem még meséltem a szüleimnek a barátnőimről, utána kicsit még hegedűztem, meg fejlesztettem a gitár tudásomat. Most pedig lefekszem, ezután a szuper nap után :). Imádom ezt az új sulit, imádom az új ágyamat, amiben most fekszem, és imáááááádom az új barátaimat!!! És zárójelben: (imádom Davet is <3.)