2013. július 18.

6.rész

Szeptember 7., vasárnap
Eljött végre ez a nap is. Mondjuk péntek óta csak egy nap telt el, de én még is egy évnek éreztem vagy nem tudom mennyi időnek, míg végre találkozhattam Davevel. Amúgy tegnap, az egész napomat Kincsővel töltöttem. Nagyon jó volt. Az egész ott létem alatt csak nevettünk, meg beszélgettünk. Ha valaki ránézne Kincsőre, akkor biztos nem az jönne le neki, hogy egy jó fej csaj, aki imád hülyeségeket csinálni :)...
De térjünk vissza a mai napra... Az egyik legjobb napomra. 2013, szeptember hetedike, vasárnap! Ez a dátum szerintem sokáig meg fog maradni az emlékezetemben...És, ezért is olyan jó, hogy van egy naplóm, mert ebből biztosan nem fognak kitörlődni az emlékeim, élményeim és érzelmeim. Ennek érdekében, -hogy ezt a napot meg tudjam őrizni kellőképpen-az elejétől kezdem el leírni a... Részletesen.
Reggel felkeltem, persze nem állítottam be korai ébresztőt, hogy ne legyen gyűrött fejem a találkámon.
Tizenkettő óra hét percet mutatott az óra mikor rápillantottam... Persze nem csodálkoztam azon, hogy ilyen későn sikerült fel kelnem mivel tegnap nem bírtam elaludni a gondolattól, hogy ma megtudhatom, hogy Dave miért is küldött nekem... NEKEM, egy csokor rózsát!!! Szóval lassacskán... nagyon lassacskán, de sikerült kikecmeregnem az ágyamból. Lementem reggelizni, vagyis inkább ebédelni. Anyu meg apu ma nem volt otthon. Anyu dolgozott, apu pedig az ikerhúgtesóimmal volt valami gyerekprogramon-aminek felettébb örültem, mert így legalább nem tudnak megakadályozni a készülődésemben, és nem tudnak olyan produkcióval előállni, mint múltkor az évnyitó előtt :P... Ha-ha!
Ebéd után, még néztem egy kicsit a TV-t, pontosan két óráig bambultam a TV előtt. Utána elkezdtem a készülődést, pontosan akkor amikor hármat ütött az óra. A készülődésre még volt kerek egy órám. Kiválasztottam a ruhámat a gördeszkázáshoz... Persze nem lehet túl csinosan kiöltözni az ilyenre, ezért felvettem egy rövid farmernadrágot, egy bő pólót, ami egy színű volt és felvettem a deszkás cipőmet. Kiválasztottam a kedvenc gördeszkámat-persze nem a kinézet szerint választom meg kedvenc a deszkáim közül az egyiket, hanem aszerint, hogy melyik milyen állapotban van. Sajnos igazából tökéletes állapotban egyik sincs-ezalatt azt értem, hogy mindegyiknek lötyög a kereke, vagy éppen kiesik néha. Amúgy szerintem elég jól deszkázom. Már nyertem egy csomó utcai versenyt is, meg egy kerületi deszkás versenyen 3. lettem. 
Még átfésültem a hajamat és indultam is a megbeszélt helyre-a gördeszkapályára. Persze útközben leálltam még egy kicsit. Csak úgy, gondolkozni, de aztán feleszméltem és már gurultam is tovább.


Dave egy kicsivel előbb érkezett, mint én. Ami, azért érdekes mivel én tizenöt perccel előbb értem a pályára :). Ott állt, és mint mindig, most is szuper menőn nézett ki és a mosolya is lehengerlő volt. Egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam, hogy mit mondjak neki: támadjam le a kérdéseimmel, hogy milyen szándékból vett nekem ajándékot vagy inkább csak szimplán köszönjem meg neki? Esetleg öleljem meg, vagy csak mutassam meg neki, hogy mit tudok a deszkámon? Ajj, nehéz kérdés. Na, hagyjuk elindultam felé, hogy ne higgye azt, hogy kattant vagyok, mert egész nap egy helyben fogok ácsorogni tíz méterre tőle. Amikor odaértem csak nézett. Azzal a nagyon gyönyörű szemeivel.
-Khöm.-köszörültük meg egyszerre a torkunkat.
-Ömm.-mondtuk egyszerre. Ohh, de jó!Ott állunk egymás mellett, egyszerre kiadva fura hangokat... Lehetne ennél, is kellemetlenebb a helyzet? De végül ő indította el a társalgást:
- Azt hittem, hogy már el sem jössz...
- Miért?- kérdeztem, egy fél perc után.
- Hát, mert... Tudod a rózsák miatt... Hogy azt hiszed majd...
- Köszi, nagyon tetszettek tényleg nagyon szépek.
- Az jó
- Amúgy miért kaptam?- Ennél hülyébb kérdést nem tudtam volna feltenni?
- Hát...- fújta ki lassan a levegőt , ami eddig felgyülemlett a tüdejében- Azért mert nagyon, kedvellek és szerintem egy nagyon jó fej lány vagy, eddig még egy lány mellett sem voltam ennyire önmagam, sőt egyik fiú barátom mellett sem. Megnevettetsz és érdeklődsz irántam, az életem iránt. Például te még, akkor sem vágtál unott fejet amikor könyvekről kezdtem beszélni vagy akusztikáról. Te végig figyeltél, és ezt eddig még senki sem tette, mondjuk nem mintha olyan sokaknak mertem volna beszélni könyvekről meg akusztikáról, mert a végén még az lesz, hogy strébernek fognak tartani vagy valami hasonló... Bár még csak egy hete ismerlek, meg minden mégis...- Ekkor elhallgatott-abbahagyta a hadarást-és elkomorodott amikor észrevette, hogy milyen döbbent fejet vágok, gondolom azt hitte, hogy mindjárt elhúzok vagy nem tudom, ezért nem is tudom, hogy volt hozzá merszem, de... Közelebb léptem hozzá, és... és.... Áááááá megcsókoltam.
Komolyan! És viszonozta! Megfogta a derekamat és még közelebb húzott magához-már ha ez lehetséges volt... A csókunk megnyílt, elmélyült. A nyaka köré fontam a karomat, egyre hevesebben csókolóztunk. Még jó, hogy a pályán csak mi voltunk, és nem volt, közönségünk vagy aki megzavarhatott volna minket. Mintha, ez a pillanat csak a miénk lett volna, mintha nekünk szánták volna. Olyan volt mintha ennek meg kellett történnie. És amikor csókolóztunk éreztem valami ismeretlen érzést, amit még soha senkivel nem éreztem. Ez az érzés valami ismeretlen volt, mégis csábító, jó és tökéletes. Ezt az érzést soha nem akarom elfelejteni és mindig magam mellett akarom tudni, hogy soha sem hagy el. Ez az érzés Dave volt. Az volt, hogy ő az enyém és én az övé vagyok. Jó lehet, hogy ez furán hangzana, egy tizenöt éves lány szájából, de akkor is. Én akkor is, és most is ezt éreztem/érzem. Ennek úgy érzem nem szabad elmúlnia csak fokozódnia. Miután véget ért szenvedélyes csókunk. Dave megszólalt:
..mindig csak rád gondolok!- mondta befejezve a félbehagyott mondatát, amit én szakítottam meg.
Ezután elkezdtünk deszkázni, nem is tudom, hogy sikerült deszkára állnom, aztán beszélgettünk a deszkázásról és kiderült, hogy mindketten voltunk már kerületi gördeszkaversenyen. És még az is kiderült, hogy azon a kerületi versenyen amin, én harmadik lettem, ő 4. helyezést ért el :P.. Haha :)! Ezzel el is kezdtem szekálni, mire azt mondta, hogy direkt bénázott, hogy harmadik tudjak lenni... Na, persze! De utána mondta, hogy egyszer első helyezés is lett, utána pedig az országoson tizedik lett. Nem semmi barátom van. Igen, barátom, mert az egyértelmű, hogy mi mostantól barát és barátnő vagyunk-egy pár :). Ugye? Bár... Most, hogy belegondolok nem, kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. De attól még annak tart igaz? Jajj, nem tudom, de a mai fantasztikus napomat, biztosan nem fogom azzal elrondítani, hogy ezen gondolkozzak. Ááá, most szólalt meg a telefonom, remélem Dave az, mert azt mondta, hogy hívni fog és még teló számot is cseréltünk :)). <3