2013. július 5.

3.rész

Szeptember 2.,kedd
Ez a nap egy egész normális napnak indult, de sajnos nem úgy fejeződött be, mint egy normális nap.
Na akkor az elejétől kezdeném. Ma is korán keltem, mint mindig, gyorsan elkészültem és indultam is a suliba. Az első óránk rajz volt, ofőn említették is, hogy mára minimum, egy rajzot be kell hozni, a rajztanárnak, hogy feltudja mérni a képességeinket, és ahhoz tudjon viszonyítani minket.
Amikor beléptem a terembe, még csak egy osztálytársam volt ott, egy olyan osztálytársam, akinek még be sem mutatkoztam. Odamentem hozzá-a hátsó padsorban ül-és bemutatkoztam neki. Alexnek hívják nagyon vicces és nagyon jó fej srác-és ha jól emlékszem, akkor van még egy Alex nevű osztálytársunk, de vele még nem tudtam jobban megismerkedni.
Alex annyira jól elszórakoztatott a hülye poénjaival, hogy észre sem vettem, hogy körülöttünk kezdett megtelni a terem. A beszélgetésünknek a csengő vetett véget. Leültem Dave mellé és figyeltem László Károly művész úr bemutatkozását-bár be kell valljam, Dave mellett elég nehéz volt a koncentrációmat a tanár úr felé terelnem.
Miután elmondta a mondókáját, mindenki beadta a rajzát/rajzait. A tanár mindenkinek adott rá egy ál jegyet-magyarul leosztályozta a rajzokat és csak annak írta be a kapott jegyet aki akarta.
A rajzok szemlélése közben a lélegzete, egyszer csak, hirtelen elállt. A szemei-,ha jól láttam-megcsillantak.
- Melyikőtök Soós Kincső? Kérem álljon fel.-mondta mosolyát megvillantva László tanár úr.
- Én vagyok
- Ezek a rajzok gyönyörűek! Tényleg te készítetted ezeket, Kincső?
- Igen, én készítettem. Anyukám festő, azt mondják tőle örököltem a tehetségemet vagy mit...
Állati, az én anyukám is művész, csakhogy én semmilyen ilyesfajta tehetséget nem örököltem, mint Kincső. A tanár, amikor felmutatta a rajzokat egy pillanatra nekem is elállt a lélegzetem-csak úgy, mint a többi osztálytársamnak. Az első festménye egy gyönyörű tájkép volt, a másik egy grafika volt, amin egy tökre élethű arc szerepelt,- gondolom a nővéréjé lehetett akiről tegnap mesélt, mivel az arc nagyo hasonlított Kincső arcára csak éppen kicsit, hogy mondjam... Olyan érettebbnek tűnt-és a harmadik rajz pasztell krétával készült, és egy virágos rétet ábrázolt.
Megböktem az előttem ülő Kincső hátát, aki hátrafordult:
-Ezeket a rajzokat komolyan te csináltad?-kérdeztem tőle
-Igen, miért? Olyan nehéz ezt kinézni belőlem?-zavartan felnevetett egyet és folytatta -De ha még mindig nem hiszed el, hogy én rajzoltam akkor majd szombaton amikor átjössz megmutatom neked a többi ,,művemet" is.
Alig várom már- tettem hozzá gondolatban :)).
A következő órán az irodalomtanár lediktálta amit kellett, és utána azt mondta, hogy "csendben foglaljuk el magunkat az óra további részében és beszélgetést sem akar hallani".
Kiszedtem a fülhallgatómat a táskámból bedugtam a telómba, de nem szólt-mondjuk igazából már tegnap is recsegett szóval ezen meg se lepődtem. Elkezdtem kicsit ráncigálni, hátha megszólal, de nem jártam túl sok sikerrel. A mellettem ülő Dave, bizonyára észrevette, hogy mit el nem szerencsétlenkedem, mivel... Mivel közelebb húzta a padját és odaadta a fél fülhallgatóját. OMG! Megköszöntem és elvettem. Miközben hallgattuk a zenéjét- amúgy az ízlésünk teljesen megegyezik :))- a térdeink összeértek! Mi van, egy álomba csöppentem? Miután a csengő véget vetett a legszebb álmomnak visszaadtam a fülhallgatóját, és Kincsővel
Bellával és Daisyvel elmentem a büféhez. Bella, Daisy és én folyamatosan Kincsőt faggattuk-, mint pl. az ilyen kérdésekkel: mikor tanultál meg rajzolni?, hány rajz versenyt nyertél? stb. Addig kérdezősködtünk, míg sorra nem kerültünk. Én egy Kókuszos tekerccsel- hmmm imááádom!-gazdagodtam. Kincső egy Sprite-tal, Bella és Daisy pedig két rostos üdítővel :).
Jött a kövi óra, amin már megengedett volt a beszélgetés, ma mindenkivel meg tudtam ismerkedni egy kicsit jobban, kivéve Krisztiánnal(-a sírós, bambulós fiúval).Hát... Tök jó, hogy végre megjegyeztem a nevét :). Amúgy ma megismerkedtem még a másik Alexszel-hahh jól tudtam, hogy van még egy Alex-, aki nem volt annyira vicces, mint a ,,reggeli" Alex, de attól még ő is nagyon jó fej. Ő inkább, ha jól vettem észre romantikus típus. Van egy barátnője, akit meg is mutatott nekem fényképen. Nagyon szép lány, szőke haja van és barna szeme. Briginek hívják és remélem majd lesz szerencsém találkozni vele, mert Alex nagyon szuper dolgokat mesélt a ,,szerelméről". 
Mikor kicsöngettek, összepakoltam a cuccomat, és elindultam hazafelé Kincsővel-amúgy ma kétszer is eltévesztettem a nevét, először ,,lecsilláztam" másodjára pedig megint ,,lekrisztiztem". Jó vagyok nem? Kiderült, hogy mindketten hegedülünk és, hogy Kincső emellett még zongorázik és gitározik is. Huu ez a csaj egy igazi művész! Amúgy gitározni én is tudok, de nem tökéletesen. Mikor hazaértem a két szörnyeteg-vagy ahogy mások nevezik őket a húgaim-még nem értek haza a napköziből, ezért enyém volt az egész ház. Na nem mintha ezzel tudtam volna valamit kezdeni. Nasiztam egy kicsit, és bekapcsoltam a notebookomat. meglepetésemre-annak ellenére, hogy még csak két órája van vége a sulinak-ma már mindenki bejelölt facebookon. El is kezdtem chatalni azokkal akik fent voltak- Timivel, a ,,reggeli" Alexszel, és Bellával (meg Daisyvel is mivel átmentek egymáshoz). Timivel, tök jól elfecsegtünk a régi sulinkról, meg arról, hogy milyen klassz az új sulink :). Alex küldött nekem egy linket, rákattintottam, mert azt mondta nagyon menő zene és ekkor, hirtelen kijött egy sikoly a torkomon. Nem hiszem el, hogy bevettem ezt az ötszáz éves trükköt! A link valami horror filmből szedett félig leszakadt arcú pasit tartalmazott és ráadásul valamit még hörrgött is tök hangosan meg össze vissza villódzott a kép...
Na mindegy Bellának és Daisynek pedig elmeséltem, hogy a húgaim mit csináltak tegnap az alapozómmal, gondoltam, hogy a smink téma felfogja hívni a figyelmüket, és igazam is lett, egyből elkezdtünk beszélni a sminkekről meg, hogy melyik a legjobb, sőt még abba is beavattak, hogy hogyan tüntethetem el leghamarabb a pattanásaimat. Na, ez a beszélgetés nekem igazán jól jött :)).
Egy óra múlva elköszöntem mindenkitől mivel megjött az egész családom. A vacsoránál elbeszélgettünk, aztán visszamentem a szobámba, átnéztem a holnapi óráimat, utána pedig visszakapcsoltam a notebookomat. Csak Dave volt fent, és nagy meglepetésemre öt perc múlva rám írt:
Dave: hello
Tori (én): sya
Dave: nem lenne kedved eljönni velem meg pár haverral a mekibe pénteken??
Dave: te is meghívhatod a barátaidat, de, ha lehet csak az osztályból
Gondolkodtam, egy kicsit, és eszembe jutott a hullámos szőke hajú gyönyörűség a kék szemeivel- arrrggh! De gyerekes vagyok!
Tori (én): tenyleg csak osztálytársak lesznek, hmmm? a baratnődet, hogy h nem hívtad el?
Dave: ???
Tori (én): ???
Dave: Miről beszélsz?
Tori (én): hát csak a barátnődről, nem vok hülye azt még én is ki tudtam következtetni hogy a profil képeden az a lány nem csak szimplán a barátod, vagy te minden barátodat így ölelgeted?
Dave: öhm... nem általában csak az unokahúgomat szoktam így ölelgetni...
Ezt nem értem, miről beszél?
Tori: Tessék?
Dave: a profilképemen az unokahúgom van, Csenge :DD
Úristen, most csak úgy ég az arcom!
Tori: Ja, bocsi csak azt hittem...
Most mondjam neki, hogy azt hittem, hogy egy igazi bunkó, aki egyszerre több lányt szédít?
Dave: mit?
Tori: m1, most mennem kell szia
Azért remélem, hogy Dave nem tart egy hülye ...-nak, majd holnap azért még bocsánatot kérek Davetól amiért ma olyan ... voltam vele. Na jó, ez egy hosszú nap volt, kimerült vagyok...