Október 16., péntek
Eljött a péntek. Erre vártam egész héten, mivel úgy terveztem, hogy ma kifaggatom Timit. Nem hagyott nyugodni az a jelenet, amit láttam. Egyszerűen nem bírtam feldolgozni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az első eset, hogy Timi az alkoholba fojtotta a bánatát. Kezdjük ott, hogy ha ez lett volna az első alkalom, akkor másnapra biztosan kiíratta volna magát az iskolából, de nem. Nem csak, hogy jött suliba, de még sikerült tökéletesen eltakarnia is a másnaposságát... És amúgy meg, ha ez lett volna az első alkalom, hogy ivott, akkor legalább össze kellett volna esnie vagy nem tudom, mivel lehúzta az egészet. Gondolom már hozzászokott a szervezete vagy valami ilyesmi...
-Timi várj-kiáltottam neki, mikor megszólalt a csengő.
Mióta láttam a whiskeyvel a kezében Timit, azóta mindig kiviharzik a teremből, mikor véget érnek az órák... Most nem hagytam menekülni. Gyorsan utána futottam.
-Állj már meg légyszi!
-Amikor már kb. öt perce üldöztem és mindketten teljesen kifáradtunk megállt és felém fordult.
-Mi az?
-Timi miért ittál múltkor???-kérdeztem
-Mondtam, hogy csak egyszeri alkalom volt.
-Aha, na persze. Nem vagyok hülye. Ezt nem veszem be... Ha egyszeri alkalom volt, akkor másnap, hogy tudtad olyan jól előadni, hogy semmi sem történt veled?
Néma csönd. Majd öt perc után megszólalt:
-Na, jó. Nem ez volt az első alkalom, hogy ittam... Tudod... Ajj, hagyjuk. Nem a te gondod Tori.-mondta szomorúan. Ez volt a második eset, hogy szomorúságot hallottam megcsendülni a hangjában-az első az volt, amikor részegen találtam rá.
-Hidd el az én gondom is. Hisz te vagy az egyik legjobb barátnőm, és amikor nekem voltak problémáim te mindig segítettél most pedig rajtam a sor. Légyszi áruld már el, hogy miért ittál aznap este.
-Ez nem olyan probléma, mint a te problémáid. Ezen nem lehet segíteni, ha elmondanám megpróbálnál segíteni, de a próbálkozásaid csődbe fulladnának és csak rosszul éreznéd magad, amiért nem tudtál rajtam segíteni... Szerintem ez nem kell senkinek.
-De Timi kérlek mondd már el, hogy mi olyan súlyos!!!
-Jó elmondom! Az olyan "súlyos", hogy minden nap estig kell dolgoznom és egyszerre készülnöm is a sulira és, amikor "haza" érek még csak aludni sem tudok a szobatársam miatt! Az a "súlyos",hogy mindezt az alkoholista apám, miatt kell tennem, mivel ha nem adok neki minden hónapban 40000 Ft-ot, akkor bántani fogja a mindössze 13 éves húgomat! És a legsúlyosabb, hogy az anyukám kórházban fekszik mindennap küzdve a betegsége ellen és még csak meglátogatni sem tudom, mivel kilométerekre lakom tőle és pénzem meg nincs jegyre, mivel mér említettem, mindent, amit keresek azt az apámnak kell adnom!-szakadt ki belőle egyszerre minden gondja. Lefagytam, ledermedtem. Átfutkosott rajtam valami nagyon rossz érzés. Timinek minden nap ezeken kell keresztül mennie?! Nekem meg a legnagyobb gondom az, hogy elvesztettem a pasim? Hogy lehettem ilyen hülye? Egész nap csak erről panaszkodtam Timinek, hogy nekem milyen rossz, hogy elmennek a szüleim és "itt hagynak" meg, hogy-a saját hibámból-elvesztettem a barátomat.
-Timi nagyon sajnálom! Jajj gyere ide.-öleltem meg-Most már értem, hogy miért ittál... Mindenen lehet segíteni! Nincs olyan, hogy lehetetlen!- Ki fogok találni valamit. Pontosabban ki fogunk találni valamit (Timi, Bella, Daisy, Én, Kincső, Dominik-, mivel hát ő ugyebár Timi barátja (!)-és persze a szüleink is, ha úgy adja). Egyedül nem tudnék megbirkózni ezzel az tény, de közösen biztos menni fog. Timi csak sírt és sírt a vállamon. Miután megnyugodott még lerészletezett mindent. Annyira jószívű Timi. Egyedül akart megbirkózni ezzel a problémával, hogy másnak ne kelljen átvállalnia ezt a nagy terhet... Na most pedig neki is kezdek az akció kitervelésébe.
2013. augusztus 23.
2013. augusztus 18.
16.rész
Október 15., kedd
A szobámat tegnap kulcsra zártam, hogy a szüleim nehogy meglássák a részeg barátnőmet az ágyamban. Reggel amikor felkeltem-legnagyobb meglepetésemre-Timi már sehol sem volt. Fura-gondoltam magamban. Amikor lementem a konyhába-még nagyobb meglepetésemre-Timi ott állt felöltözve kisminkelve-eltakarva a másnaposságát. Vajon nem ez volt az első alkalom, hogy éjjel lehúzott egy egész üveg alkoholt?
-Ööö szia Timi!
-Hali!-mosolyogta, mint mindig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdezte kedvesen
-Ja, de tényleg!-nem kérdezősködtem. Éreztem, hogy azzal csak kínos helyzetbe hoznám Timit, de azért még mondanom kellett valamit és meg is tettem:
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintott rám és ezzel fel is húztam a fürdőszobába. Remélem Timi, azért egyszer majd elmondja, hogy mi volt ez az egész.
A suliban nem volt semmi különös. Mikor kicsöngettek odamentem Dominikhoz:
-Dominik valamit kérdeznem kell, fontos.
-Hallgatom.
-Ööö te nem tudsz valamit Timiről? Mármint vannak problémái?
-Milyen problémái?
-Hát nem tudom. Csak hát tegnap öhm-nem akrtam beköpni Timit ezért inkább hagytam a kérdezősködést és elköszöntem-Ja semmi. Mindegy. Sietnem kell haza, szia.
-Cső.
Ez különös, Domi nem tud semmilyen problémáról. Lehet, hogy Timi igazat mondott és tényleg csak egyszeri alkalom volt... De lehet, hogy nem.
Timit ma délután még meg akartam keresni, de sajna a koleszban nem találtam és a suli környékén sem.
*Timi szemszöge*
Ez elég szomorú! Az egyik barátnőm rajta kapott miközben ittam és most pedig itt fekszem az ágyában! Annyira nem emlékszem a tegnapra, de az rémlik, hogy elég bunkó voltam Torival meg, hogy kiabáltam vele most pedig itt fekszem az ágyában. Miért voltam vele olyan? Ő csak segíteni akart. Hajj. Kikeltem a pihe-puha ágyából-már rég nem aludtam ilyen jól-és elindultam a kollégiumba. Próbáltam olyan halkan kinyitni a szoba ajtót, hogy a lakótársam ne ébredjen fel, az akció sikeresen ment. Nem hiszem el, hogy ilyen szobatársam van. Vivi-akivel egy szobába soroltak-egész nap csak panaszkodik rám. Mindenért engem okol, utána pedig ellopja a ruháimat vagy tönkreteszi valamimet és aztán meg letagadja, hogy ő volt. Leültem az ágyam szélére és elgondolkodtam. Pontosan mi történt tegnap? Nézzük csak. Hétfő volt. Ja igen, a határidő napja. Ezt a napot az apám szabta ki, az alkoholista apám. Milyen ironikus tegnap még én húztam le egy egész whiskey-t... Csak is azért nem kaptam alkoholmérgezést, mert már hozzá szoktam az iváshoz. Amikor óriási problémáim vannak-, mint például tegnap -, akkor mindig inni szoktam, a felejtés érdekében. Elszeretném felejteni, hogy az apám minden hónapban 40000 Ft-ot követel tőlem, azért cserébe, hogy ne bántsa a 13 éves húgomat, Zoét. Nem tudom, hogy jövő hónapban, hogy fogom újra összegyűjteni ezt az összeget. Így is alig ment ebben a hónapban, mivel most már egy elit gimibe járok és én fizetek magamnak mindent. Mindennap diák munkát végzek, de persze van, hogy egy nap több műszakot is megcsinálok. Nagyon nehéz volt egyedül hagynom a húgomat kettesben az apámmal, de muszáj volt, mivel Budapesten nem csak, hogy lehetőségem van egy ilyen iskolába járni, de itt sokkal több pénzt is keresek. Nem tudom, hogy ezt meddig fogom még bírni, de tényleg nem tudom. Jajj bárcsak ne lenne olyan beteg Anyu! Ő tudna segíteni, mindig tudja, hogy mit kell tenni. Körülbelül már fél éve kórházban fekszik a szíve miatt. Mikor elment akkor lett a kedves apukámból egy alkoholista, aki bántalmazza a gyerekeit. Anya persze erről semmit sem tud. Ahányszor meg látogatom a húgommal azt mondjuk neki, hogy minden oké meg, hogy Apa nem tud bejönni, mivel sokat dolgozik, hogy eltudjon tartani minket... Már így is elég gond neki a betegsége nem szeretnénk neki eggyel több gondot adni. A gondolkodásomat megszakította a tegnap beállított ébresztő órám. Gyorsan felpattantam és mentem is a közös fürdőszobába. Hamar elkészültem. És indultam is vissza Torihoz.
-Ööö szia Timi!-mondta kicsit összezavarodva.
-Hali!-mosolyogtam. A mosoly volt az én álcám, ami mögött elrejtőztem. Mosolyom mögé rejtettem minden szomorúságomat, és ezáltal mindenkivel eltudtam hihetni, hogy tökéletes az életem... Egészen tegnapig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdeztem
-Ja, de tényleg!
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintottam rá és magamra is hagyott. Nem szerettem volna, ha Tori is tud a titkomról/titkaimról. Biztosan segíteni szeretne majd-olyan kedves-, de sajnos rajtam nem lehet. Az én helyzetem hát eléggé... *zar.
A suliban Dominikkal elvoltam. Kicsöngetéskor gyorsan összecuccoltam és indultam dolgozni.
A szobámat tegnap kulcsra zártam, hogy a szüleim nehogy meglássák a részeg barátnőmet az ágyamban. Reggel amikor felkeltem-legnagyobb meglepetésemre-Timi már sehol sem volt. Fura-gondoltam magamban. Amikor lementem a konyhába-még nagyobb meglepetésemre-Timi ott állt felöltözve kisminkelve-eltakarva a másnaposságát. Vajon nem ez volt az első alkalom, hogy éjjel lehúzott egy egész üveg alkoholt?
-Ööö szia Timi!
-Hali!-mosolyogta, mint mindig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdezte kedvesen
-Ja, de tényleg!-nem kérdezősködtem. Éreztem, hogy azzal csak kínos helyzetbe hoznám Timit, de azért még mondanom kellett valamit és meg is tettem:
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintott rám és ezzel fel is húztam a fürdőszobába. Remélem Timi, azért egyszer majd elmondja, hogy mi volt ez az egész.
A suliban nem volt semmi különös. Mikor kicsöngettek odamentem Dominikhoz:
-Dominik valamit kérdeznem kell, fontos.
-Hallgatom.
-Ööö te nem tudsz valamit Timiről? Mármint vannak problémái?
-Milyen problémái?
-Hát nem tudom. Csak hát tegnap öhm-nem akrtam beköpni Timit ezért inkább hagytam a kérdezősködést és elköszöntem-Ja semmi. Mindegy. Sietnem kell haza, szia.
-Cső.
Ez különös, Domi nem tud semmilyen problémáról. Lehet, hogy Timi igazat mondott és tényleg csak egyszeri alkalom volt... De lehet, hogy nem.
Timit ma délután még meg akartam keresni, de sajna a koleszban nem találtam és a suli környékén sem.
*Timi szemszöge*
Ez elég szomorú! Az egyik barátnőm rajta kapott miközben ittam és most pedig itt fekszem az ágyában! Annyira nem emlékszem a tegnapra, de az rémlik, hogy elég bunkó voltam Torival meg, hogy kiabáltam vele most pedig itt fekszem az ágyában. Miért voltam vele olyan? Ő csak segíteni akart. Hajj. Kikeltem a pihe-puha ágyából-már rég nem aludtam ilyen jól-és elindultam a kollégiumba. Próbáltam olyan halkan kinyitni a szoba ajtót, hogy a lakótársam ne ébredjen fel, az akció sikeresen ment. Nem hiszem el, hogy ilyen szobatársam van. Vivi-akivel egy szobába soroltak-egész nap csak panaszkodik rám. Mindenért engem okol, utána pedig ellopja a ruháimat vagy tönkreteszi valamimet és aztán meg letagadja, hogy ő volt. Leültem az ágyam szélére és elgondolkodtam. Pontosan mi történt tegnap? Nézzük csak. Hétfő volt. Ja igen, a határidő napja. Ezt a napot az apám szabta ki, az alkoholista apám. Milyen ironikus tegnap még én húztam le egy egész whiskey-t... Csak is azért nem kaptam alkoholmérgezést, mert már hozzá szoktam az iváshoz. Amikor óriási problémáim vannak-, mint például tegnap -, akkor mindig inni szoktam, a felejtés érdekében. Elszeretném felejteni, hogy az apám minden hónapban 40000 Ft-ot követel tőlem, azért cserébe, hogy ne bántsa a 13 éves húgomat, Zoét. Nem tudom, hogy jövő hónapban, hogy fogom újra összegyűjteni ezt az összeget. Így is alig ment ebben a hónapban, mivel most már egy elit gimibe járok és én fizetek magamnak mindent. Mindennap diák munkát végzek, de persze van, hogy egy nap több műszakot is megcsinálok. Nagyon nehéz volt egyedül hagynom a húgomat kettesben az apámmal, de muszáj volt, mivel Budapesten nem csak, hogy lehetőségem van egy ilyen iskolába járni, de itt sokkal több pénzt is keresek. Nem tudom, hogy ezt meddig fogom még bírni, de tényleg nem tudom. Jajj bárcsak ne lenne olyan beteg Anyu! Ő tudna segíteni, mindig tudja, hogy mit kell tenni. Körülbelül már fél éve kórházban fekszik a szíve miatt. Mikor elment akkor lett a kedves apukámból egy alkoholista, aki bántalmazza a gyerekeit. Anya persze erről semmit sem tud. Ahányszor meg látogatom a húgommal azt mondjuk neki, hogy minden oké meg, hogy Apa nem tud bejönni, mivel sokat dolgozik, hogy eltudjon tartani minket... Már így is elég gond neki a betegsége nem szeretnénk neki eggyel több gondot adni. A gondolkodásomat megszakította a tegnap beállított ébresztő órám. Gyorsan felpattantam és mentem is a közös fürdőszobába. Hamar elkészültem. És indultam is vissza Torihoz.
-Ööö szia Timi!-mondta kicsit összezavarodva.
-Hali!-mosolyogtam. A mosoly volt az én álcám, ami mögött elrejtőztem. Mosolyom mögé rejtettem minden szomorúságomat, és ezáltal mindenkivel eltudtam hihetni, hogy tökéletes az életem... Egészen tegnapig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdeztem
-Ja, de tényleg!
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintottam rá és magamra is hagyott. Nem szerettem volna, ha Tori is tud a titkomról/titkaimról. Biztosan segíteni szeretne majd-olyan kedves-, de sajnos rajtam nem lehet. Az én helyzetem hát eléggé... *zar.
A suliban Dominikkal elvoltam. Kicsöngetéskor gyorsan összecuccoltam és indultam dolgozni.
2013. augusztus 17.
15.rész
Október 14., hétfő
Hát ez a napom egyáltalán nem úgy sikeredett, mint akartam. Úgy terveztem, hogy Davenek elmondom mi történt ő pedig majd nevet egyet rajta és megbocsát. És utána pedig sétálunk egyet miközben abban a tudatban fogok lenni, hogy milyen tökéletes életük van a barátnőimnek. De nem.
Ma rekord sebességgel készültem el és indultam-Kincsővel-a gimibe. Annyira féltem és izgultam, hogy mi lesz Dave reakciója. Még sosem éreztem ilyet azelőtt. Ijesztő volt. Ijesztő volt az a gondolat, hogy elveszíthetem őt-még pedig a saját hibámból.
Becsengettek és Dave sehol sem volt. Az első órán ki is derült, hogy azért nincs mert lebetegedett. A tanár azt mondta, hogy nem vészes jövőhéten már jönni fog meg azt is mondta, hogy a szülei elhozták a koleszból és levitték magukhoz, Szombathelyre. Ez nem lehet igaz! Egy hétig még nem találkozhatok Davevel?! Ez kész! Most szerintem-szinte-bármit meg tennék azért, hogy láthassam és, hogy elmondhassam neki, miért is voltam vele olyan bunkó. Mindegy. Remélem azért jövőhéten lesz esélyem rá...
Az összes órát végig agyaltam, azon gondolkozva, hogy Dave meg fog-e bocsátani nekem. Ha tényleg szeret akkor biztosan meg fog bocsátani már pedig én hiszek az érzelmeiben! Ekkor bevillant előttem egy jelenet. Egy jelenet, melyben egy buta, lázas lány fekszik az ágyon alvást imitálva miközben egy őszinte, vicces és kedves srác-a lány haját simogatva-odasúgja neki: szeretlek. Ekkor egy aprócska könnycsepp csúszott végig az arcomon. Még mindig nem hiszem el, hogy-hogy lehettem ekkora barom. Ha most visszamehetnék az időben és találkozhatnék az akkori énemmel, én úgy-,de úgy-beleordítanék a képébe: Dave a legtisztességesebb fiú a világon! Megértetted?! Ő sosem csalna meg, verne át vagy hazudna neked!!!
Miközben ilyeneken fantáziáltam kicsöngettek én pedig elkezdtem összepakolni a tancuccaimat.
Otthon csak a szokásos dolgokat csináltam.
Éjjel 10 óra volt, amikor is az ikerhúgaim bekopogtak a szobámba.
-Mi van? Miért nem alszotok?-kérdeztem.
-Mert éhesek vagyunk.-persze, hogy éhesek voltak, mivel Anya vacsorára ma spenótos valamit csinált-bleh-, amit persze egyikünk se szeret, de Anyunak ilyenkor mindig azt mondjuk, hogy ma nem vagyunk éhesek, mert az ebédből a suliban repetát is kértünk és azt még mindig nem tudtuk megemészteni (?) vagy azt mondjuk, hogy elmentünk az osztálytársakkal kajálni valahova vagy csak szimplán nincs étvágyunk, ami legtöbbször igaz is, amikor ránézünk a spenótra...
-És akkor mi van? Mit csináljak? Varázsoljak ide kaját vagy mi?
-Ez nem vicces-öltötték ki rám a nyelvüket-Hozz nekünk valamit az ABC-ből, úgyis itt van tök közel. És az NON-TOP!
-Először is az NON-STOP! Másodszor, pedig nem vagyok a csicskátok!
-Légysziiiii!!! Anyuék már alszanak csak te tudsz nekünk hozni kaját! Ha megteszed akkor nem fogunk szívatni téged, öhm egy hétig.
-Addig, amíg el nem költöztök és akkor lemegyek.
Még gondolkoztak pár percig aztán rávágták:
-Oké!
-Bizti ki fogjátok bírni?
-Biztiii!
-Okés, akkor visszajövök úgy... 10 perc múlva.
Ezzel el is indultam a ABC-hez. Amikor odaértem megláttam egy vörös hajú részeg lányt kezében egy üveg Jack Daniel's-szel, amiben már alig volt ital. Ez a lány TIMI volt. Timi az édes hippim. Nem hittem annak amit látok. Ott volt és magában motyogott valami káromkodást-már ha jól vettem ki.
.jpg)
-Timi?!-futottam oda hozzá.
-Ööö szia! Te vagy az Tori?-motyogta-Mi van? Miért bámulsz?! Ja e miatt?-lengette meg előttem az üvegét-Mi van most már innom sem szabad?! Nekem semmit sem szabad csak azt, hogy minden nap eljátsszam, hogy velem minden oké meg, hogy sosincs semmi gondom és tökéletes az életem?! Persze ez a szerep is nekem jutott! Ilyen vagyok igazából. Látod?! Éjszakánként lejövök piálni, hogy felejtsek.Nem vagyok olyan...-és lehúzta az üvegből azt, ami még megmaradt benne. Hát ezt el sem hiszem. Mi lehet Timivel? Tényleg minden nap csak megjátszaná magát. Lehet, hogy még sem olyan boldog az élete, mint amilyen boldog ő szokott lenni?! Nem tudtam mit csináljak vagy mit gondoljak. Csak annyit kérdeztem:
-Haza vigyelek?
-Haza? Most miért csinálsz úgy mintha nekem lenne olyanom? Úgy érted, hogy elvigyél-e a rohadt kollégiumba?!-ekkor elkezdett sírni. Nem tudtam miért ilyen velem Timi. Nem kérdezősködtem. Azt láttam a legjobbnak, ha elviszem magamhoz. A szobatársa már biztosan alszik meg, amit az előbb mondott abból azt szűrtem le, hogy nem pont a kollégium a kedvenc helye.... Kidobtam a kukába a Jack Daniel's-t, amit a kezében tartott, őt pedig felhúztam és elsegítettem a házunkig. Mikor kinyitottam az ajtót a húgaim álltak ott kimeresztett szemekkel.
-Hol a kaja? És ki ez a lány?
-Nincs kaja! Menjetek aludni! Ő a barátnőm és szegény nagyon rosszul van, ezért ma nálunk alszik. Inkább segítsetek felvinni őt az ágyamba.
Segítettek felvonszolni Timit az ágyamba, ahol aztán egyből elaludt. Hát szerintem most már nekem is szundiznom kéne. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap...
Hát ez a napom egyáltalán nem úgy sikeredett, mint akartam. Úgy terveztem, hogy Davenek elmondom mi történt ő pedig majd nevet egyet rajta és megbocsát. És utána pedig sétálunk egyet miközben abban a tudatban fogok lenni, hogy milyen tökéletes életük van a barátnőimnek. De nem.
Ma rekord sebességgel készültem el és indultam-Kincsővel-a gimibe. Annyira féltem és izgultam, hogy mi lesz Dave reakciója. Még sosem éreztem ilyet azelőtt. Ijesztő volt. Ijesztő volt az a gondolat, hogy elveszíthetem őt-még pedig a saját hibámból.
Becsengettek és Dave sehol sem volt. Az első órán ki is derült, hogy azért nincs mert lebetegedett. A tanár azt mondta, hogy nem vészes jövőhéten már jönni fog meg azt is mondta, hogy a szülei elhozták a koleszból és levitték magukhoz, Szombathelyre. Ez nem lehet igaz! Egy hétig még nem találkozhatok Davevel?! Ez kész! Most szerintem-szinte-bármit meg tennék azért, hogy láthassam és, hogy elmondhassam neki, miért is voltam vele olyan bunkó. Mindegy. Remélem azért jövőhéten lesz esélyem rá...
Az összes órát végig agyaltam, azon gondolkozva, hogy Dave meg fog-e bocsátani nekem. Ha tényleg szeret akkor biztosan meg fog bocsátani már pedig én hiszek az érzelmeiben! Ekkor bevillant előttem egy jelenet. Egy jelenet, melyben egy buta, lázas lány fekszik az ágyon alvást imitálva miközben egy őszinte, vicces és kedves srác-a lány haját simogatva-odasúgja neki: szeretlek. Ekkor egy aprócska könnycsepp csúszott végig az arcomon. Még mindig nem hiszem el, hogy-hogy lehettem ekkora barom. Ha most visszamehetnék az időben és találkozhatnék az akkori énemmel, én úgy-,de úgy-beleordítanék a képébe: Dave a legtisztességesebb fiú a világon! Megértetted?! Ő sosem csalna meg, verne át vagy hazudna neked!!!
Miközben ilyeneken fantáziáltam kicsöngettek én pedig elkezdtem összepakolni a tancuccaimat.
Otthon csak a szokásos dolgokat csináltam.
Éjjel 10 óra volt, amikor is az ikerhúgaim bekopogtak a szobámba.
-Mi van? Miért nem alszotok?-kérdeztem.
-Mert éhesek vagyunk.-persze, hogy éhesek voltak, mivel Anya vacsorára ma spenótos valamit csinált-bleh-, amit persze egyikünk se szeret, de Anyunak ilyenkor mindig azt mondjuk, hogy ma nem vagyunk éhesek, mert az ebédből a suliban repetát is kértünk és azt még mindig nem tudtuk megemészteni (?) vagy azt mondjuk, hogy elmentünk az osztálytársakkal kajálni valahova vagy csak szimplán nincs étvágyunk, ami legtöbbször igaz is, amikor ránézünk a spenótra...
-És akkor mi van? Mit csináljak? Varázsoljak ide kaját vagy mi?
-Ez nem vicces-öltötték ki rám a nyelvüket-Hozz nekünk valamit az ABC-ből, úgyis itt van tök közel. És az NON-TOP!
-Először is az NON-STOP! Másodszor, pedig nem vagyok a csicskátok!
-Légysziiiii!!! Anyuék már alszanak csak te tudsz nekünk hozni kaját! Ha megteszed akkor nem fogunk szívatni téged, öhm egy hétig.
-Addig, amíg el nem költöztök és akkor lemegyek.
Még gondolkoztak pár percig aztán rávágták:
-Oké!
-Bizti ki fogjátok bírni?
-Biztiii!
-Okés, akkor visszajövök úgy... 10 perc múlva.
Ezzel el is indultam a ABC-hez. Amikor odaértem megláttam egy vörös hajú részeg lányt kezében egy üveg Jack Daniel's-szel, amiben már alig volt ital. Ez a lány TIMI volt. Timi az édes hippim. Nem hittem annak amit látok. Ott volt és magában motyogott valami káromkodást-már ha jól vettem ki.
-Ööö szia! Te vagy az Tori?-motyogta-Mi van? Miért bámulsz?! Ja e miatt?-lengette meg előttem az üvegét-Mi van most már innom sem szabad?! Nekem semmit sem szabad csak azt, hogy minden nap eljátsszam, hogy velem minden oké meg, hogy sosincs semmi gondom és tökéletes az életem?! Persze ez a szerep is nekem jutott! Ilyen vagyok igazából. Látod?! Éjszakánként lejövök piálni, hogy felejtsek.Nem vagyok olyan...-és lehúzta az üvegből azt, ami még megmaradt benne. Hát ezt el sem hiszem. Mi lehet Timivel? Tényleg minden nap csak megjátszaná magát. Lehet, hogy még sem olyan boldog az élete, mint amilyen boldog ő szokott lenni?! Nem tudtam mit csináljak vagy mit gondoljak. Csak annyit kérdeztem:
-Haza vigyelek?
-Haza? Most miért csinálsz úgy mintha nekem lenne olyanom? Úgy érted, hogy elvigyél-e a rohadt kollégiumba?!-ekkor elkezdett sírni. Nem tudtam miért ilyen velem Timi. Nem kérdezősködtem. Azt láttam a legjobbnak, ha elviszem magamhoz. A szobatársa már biztosan alszik meg, amit az előbb mondott abból azt szűrtem le, hogy nem pont a kollégium a kedvenc helye.... Kidobtam a kukába a Jack Daniel's-t, amit a kezében tartott, őt pedig felhúztam és elsegítettem a házunkig. Mikor kinyitottam az ajtót a húgaim álltak ott kimeresztett szemekkel.
-Hol a kaja? És ki ez a lány?
-Nincs kaja! Menjetek aludni! Ő a barátnőm és szegény nagyon rosszul van, ezért ma nálunk alszik. Inkább segítsetek felvinni őt az ágyamba.
Segítettek felvonszolni Timit az ágyamba, ahol aztán egyből elaludt. Hát szerintem most már nekem is szundiznom kéne. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap...
2013. augusztus 16.
Az első díjam :3
Hát ez is eljött! Tori a gimis lány élete című blogom megkapta-2013. augusztus 6-án (kedden)-az első díját :). Egy nagy köszönet érte: Berrynek, aki a Sorsmetró blogot vezeti (érdemes beleolvasni). Nem hittem volna, hogy majd kapni fogok egy díjat amikor elkezdtem a blog írást-, sőt nem is tudtam, hogy van ilyen. Úgy látszik érdemes volt és remélem nem ez lesz az utolsó elismerésem. Köszönöm a követőimnek... azt, hogy a követőim :D és olvassák a blogomat.
Hát akkor most következzék az, ami következni szokott:
Hát akkor most következzék az, ami következni szokott:
Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot...
2.Válaszolj a jelölő 11 kérdésére...
3.Tegyél fel 11 kérdést...
4.Küldd tovább 11 embernek (a díjat :D)!
(Úgy gondoltam különlegesebb dolgokat fogok ebbe a pontba leírni nem olyanokat, mint pl.: Nem fiú vagyok, Tina a nevem, Egy kezemen öt ujjam van...)
1.11 dolog rólam vagyis magamról (ki hogy használja)...
1.Van két tengeri malacom, eredetileg mindkettőt nősténynek vettük, de múlt héten az egyik szült három kis cukiságot. (Képzelhetitek, hogy meglepődtem amikor megláttam őket. Amúgy én azt hittem, hogy csak azért olyan nagy az egyiknek a hasa, mert duci. Én is egy ész vagyok.)
(Saját képek ↑ )
2.Fotográfia szakra fogok jelentkezni.
.jpg)
3.Imádok zenét hallgatni. Általában ki nem állhatom a lassú számokat, de most tökre rá kattantam a Dear Darlin'-ra, amit Olly Murs énekel. (Amúgy a kedvenc számom most éppen a Love me again)4.Régen volt Youtube csatornám, ahol többnyire sminkekkel foglalatoskodtam :).
5.Nem szeretem, ha valaki szemetel. (Én sose szemetelek.)
6.Amikor kicsi voltam az volt az álmom, hogy polgármester legyek, azért, hogy jobbá tudjam tenni a világot. Hjajj milyen nemes lélek voltam oviban :DD.
7.Apukám ezen a héten jött haza Amerikából *.* Nem mehettem vele-se a húgom, so van egy húgom is-, mivel ez olyan üzleti út féleség volt, de azért hozott haza nekem pár szuvenírt.
8.Már voltam Párizsban és még sok más helyen is csak számomra ez a legkülönlegesebb (milyen felvágós vagyok ;P).
9.Néha a http://weheartit.com képei szokták megihletni a blogbejegyzéseimet.
5.Nem szeretem, ha valaki szemetel. (Én sose szemetelek.)
6.Amikor kicsi voltam az volt az álmom, hogy polgármester legyek, azért, hogy jobbá tudjam tenni a világot. Hjajj milyen nemes lélek voltam oviban :DD.
7.Apukám ezen a héten jött haza Amerikából *.* Nem mehettem vele-se a húgom, so van egy húgom is-, mivel ez olyan üzleti út féleség volt, de azért hozott haza nekem pár szuvenírt.
8.Már voltam Párizsban és még sok más helyen is csak számomra ez a legkülönlegesebb (milyen felvágós vagyok ;P).
9.Néha a http://weheartit.com képei szokták megihletni a blogbejegyzéseimet.
.jpg)
10.Egyszer tökre kipróbálnám, hogy milyen egy kollégiumban lakni, de mivel 5 percre lakom a gimimhez ez nem lenne túl ész szerű.
11.Ebben a pillanatban arra gondoltam, hogy milyen hamar kész lettem ezzel a ponttal meg arra is gondoltam, hogy most szerintem jóval több dolgot osztottam meg veletek/veled 11-nél...
Hát most pedig jöjjön a második felvonás. Huhh visszaolvastam az előzőt-csak, hogy ne legyen benne helyesírási hiba-és elég hosszúra sikeredett... Bocsi, tudom, hogy van annál jobb dolgod is mint hogy egy bolond csajsziról kelljen meg tudnod 11 dolgot.
2.Válaszaim a jelölő kérdéseire...
1.-Nézed a HIMYM-et? (Így jártam anyátokkal)
-Nézem és imááááádom <3!
11.Ebben a pillanatban arra gondoltam, hogy milyen hamar kész lettem ezzel a ponttal meg arra is gondoltam, hogy most szerintem jóval több dolgot osztottam meg veletek/veled 11-nél...
Hát most pedig jöjjön a második felvonás. Huhh visszaolvastam az előzőt-csak, hogy ne legyen benne helyesírási hiba-és elég hosszúra sikeredett... Bocsi, tudom, hogy van annál jobb dolgod is mint hogy egy bolond csajsziról kelljen meg tudnod 11 dolgot.
2.Válaszaim a jelölő kérdéseire...
1.-Nézed a HIMYM-et? (Így jártam anyátokkal)
-Nézem és imááááádom <3!
2.-Ha nézed ki a kedvenced?
-Ted, Marshall, Robin, Barney, Lily<- ők öten, de nem külön-külön csak is együtt az igaziak <3.
3.-Ha egy lakatlan szigetre kerülnél mit vinnél magaddal?
-Egy repülőt vinnék magammal, hogy haza tudjak utazni vagy, ha lenne ott térerő, akkor egy telefont, hogy hívjak segítséget, mivel nem hiszem, hogy tudok repülőt vezetni, ha meg igen, akkor meg sehol sem kapnék engedélyt leszállásra-már ha eltalálnék Magyarországig... Jó dolog a fantázia igaz? :DD
4.-Mi az a könyv, amit akár százszor is képes vagy elolvasni?
-Hát szerintem Becca Fitzpatricktól a Silence (Csitt,csitt harmadik része) fogott meg eddig a legjobban. Tele van fordulatokkal, a fiú főszereplő nagyon titokzatos és épp ez benne az egyik legvonzóbb dolog, amúgy meg ez a könyv nem csak fantázia dús, de romantikus is, amiért eleve jár a plusz pont nálam, ha könyvről van szó.
5.-Jártál már Londonban?
-Nem, de egyszer majd szeretnék oda is eljutni :).
6.-Szereted a Harry Pottert?
-Nem :/.
7.-Coca Cola vagy Pepsi?
-Coca.
8.-Olvasod a blogomat?
-Aham :)
9.-Szerelmes vagy most?
-Ez azon ritka pillanatok egyike amikor nem.
10.-Mi az amit megvennél, ha bármit megvehetnél?
-Hát hol is kezdjem? Megvenném a New Yorker összes ruháját, ami az én méretemben van és ugyanígy vagyok ezzel a H&M-nél is. Felvásárolnám a Vörös Pöttyös kiadó összes könyvét vagyis hát mindegyikből egyet. Egy kertes ház is jól jönne egy cuki kutyával. A Claire's-be is elugranék. Vásárolnék azért a családomnak és a barátaimnak is pár menő cuccot meg persze a szegény gyerekeknek is :/. És végül, de nem utolsó sorban elugranék, hogy vegyek egy szuper fullos tükörreflexes fényképezőgépet!
-Ted, Marshall, Robin, Barney, Lily<- ők öten, de nem külön-külön csak is együtt az igaziak <3.
3.-Ha egy lakatlan szigetre kerülnél mit vinnél magaddal?
-Egy repülőt vinnék magammal, hogy haza tudjak utazni vagy, ha lenne ott térerő, akkor egy telefont, hogy hívjak segítséget, mivel nem hiszem, hogy tudok repülőt vezetni, ha meg igen, akkor meg sehol sem kapnék engedélyt leszállásra-már ha eltalálnék Magyarországig... Jó dolog a fantázia igaz? :DD
4.-Mi az a könyv, amit akár százszor is képes vagy elolvasni?
-Hát szerintem Becca Fitzpatricktól a Silence (Csitt,csitt harmadik része) fogott meg eddig a legjobban. Tele van fordulatokkal, a fiú főszereplő nagyon titokzatos és épp ez benne az egyik legvonzóbb dolog, amúgy meg ez a könyv nem csak fantázia dús, de romantikus is, amiért eleve jár a plusz pont nálam, ha könyvről van szó.
5.-Jártál már Londonban?
-Nem, de egyszer majd szeretnék oda is eljutni :).
6.-Szereted a Harry Pottert?
-Nem :/.
7.-Coca Cola vagy Pepsi?
-Coca.
8.-Olvasod a blogomat?
-Aham :)
9.-Szerelmes vagy most?
-Ez azon ritka pillanatok egyike amikor nem.
10.-Mi az amit megvennél, ha bármit megvehetnél?
-Hát hol is kezdjem? Megvenném a New Yorker összes ruháját, ami az én méretemben van és ugyanígy vagyok ezzel a H&M-nél is. Felvásárolnám a Vörös Pöttyös kiadó összes könyvét vagyis hát mindegyikből egyet. Egy kertes ház is jól jönne egy cuki kutyával. A Claire's-be is elugranék. Vásárolnék azért a családomnak és a barátaimnak is pár menő cuccot meg persze a szegény gyerekeknek is :/. És végül, de nem utolsó sorban elugranék, hogy vegyek egy szuper fullos tükörreflexes fényképezőgépet!
11.-Állatbarát vagy?
-Szerintem igen, mondjuk teljesen állatbarát csak az lehet, aki vegetáriánus szerintem :D. (De amúgy csak úgy mondom, hogy a rovarok is állatok, mert valakik azt mondják magukra, hogy állatbarátok miközben összevissza leütik a szúnyogokat, pókokat, molyokat meg.)
Most pedig jöjjenek a kérdéseim. Nyugi mindjárt vége ennek a bejegyzésnek, már a felénél járok.
3.Kérdéseim...
1.-Szerinted melyik a legjobb zene a világon?
-Szerintem igen, mondjuk teljesen állatbarát csak az lehet, aki vegetáriánus szerintem :D. (De amúgy csak úgy mondom, hogy a rovarok is állatok, mert valakik azt mondják magukra, hogy állatbarátok miközben összevissza leütik a szúnyogokat, pókokat, molyokat meg.)
Most pedig jöjjenek a kérdéseim. Nyugi mindjárt vége ennek a bejegyzésnek, már a felénél járok.
3.Kérdéseim...
1.-Szerinted melyik a legjobb zene a világon?
2.-Kedvenc állat?
3.-Ha bármit megvehetnél a világon mi lenne az? (Csak egyet írhatsz :p)
4.-Most milyen színű póló van rajtad?
5.-Milyen színeket szeretsz?
6.-Mit gondolsz a blogomról?
7.-Favorit könyv?
8.-Neked kb. hány percig tartott leírni magadról 11 dolgot :)?
9.-Van testvéred? (Ha igen hány?)
10.-Melyik tantárgyban vagy a legjobb?
11.-Hány órakor írtad meg erre a kérdésre a választ?
4.Hát sajna 11 embernek ezt a díjat nem tudom tovább küldeni :/....
1..http://hiddelhogyirovagy.blogspot.hu/
2.http://sorsmetro.blogspot.hu/
3.http://egy-gimis-lany.blogspot.hu/
4http://bsarahfashion.blogspot.hu/
5.http://bestsongever-thestory.blogspot.hu/
Csak ennyit olvasok többet nem tudok ide írni :(.
Hát úgy látszik itt a vége ennek a posztnak. Remélem tetszett!
Ui.:Ha lenne valami hozzáfűzésetek vagy kérdésetek velem vagy esetleg Tori életével kapcsolatban, akkor ide alulra kérem komiban. Puszi: Tina ;*
3.-Ha bármit megvehetnél a világon mi lenne az? (Csak egyet írhatsz :p)
4.-Most milyen színű póló van rajtad?
5.-Milyen színeket szeretsz?
6.-Mit gondolsz a blogomról?
7.-Favorit könyv?
8.-Neked kb. hány percig tartott leírni magadról 11 dolgot :)?
9.-Van testvéred? (Ha igen hány?)
10.-Melyik tantárgyban vagy a legjobb?
11.-Hány órakor írtad meg erre a kérdésre a választ?
4.Hát sajna 11 embernek ezt a díjat nem tudom tovább küldeni :/....
1..http://hiddelhogyirovagy.blogspot.hu/
2.http://sorsmetro.blogspot.hu/
3.http://egy-gimis-lany.blogspot.hu/
4http://bsarahfashion.blogspot.hu/
5.http://bestsongever-thestory.blogspot.hu/
Csak ennyit olvasok többet nem tudok ide írni :(.
Hát úgy látszik itt a vége ennek a posztnak. Remélem tetszett!
Ui.:Ha lenne valami hozzáfűzésetek vagy kérdésetek velem vagy esetleg Tori életével kapcsolatban, akkor ide alulra kérem komiban. Puszi: Tina ;*
2.Ui.:Légyszi valaki segítsen! Nem tudom eldönteni, hogy melyik fejléc néz ki jobban, ha lehet valaki komiban el tudná küldeni, hogy neki melyik tetszik jobban: a felső vagy az alsó? (Mindkettőt JeniKehh tervezte)
3.Ui.:Még egyszer köszönet Berrynek!
2013. augusztus 13.
13.rész+14.rész
Október 6., vasárnap
Már egy hete szakítottam Davevel. És ez nagyon fáj. Az érzés sajnos nem apadt. Egy kicsit sem. Sőt ez a fájdalom azóta csak megnőtt. Egy osztályba járunk mégis úgy érzem mintha fényévekre lennénk egymástól. Azt a csókot-a házunk előtt-még azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Azóta is csak arra tudok gondolni. (A lábam persze már rendbe jött.)
Ez a hetem elég gyötrelmesen telt el. Szerdán kiderült, hogy koleszba fogok járni, mivel anyáék már nem tudják eltartani ezt a nagy házat, ezért október végén visszaköltöznek Pécsre. Egyre elhagyatottabbnak érzem magam. Először Davet vesztem el most meg a szüleim fognak itt hagyni-meg az ikerhúgaim-egyes egyedül ebben a nagy városban. Jó mondjuk tudom, hogy nem tudnak mit tenni meg, hogy én választottam ezt az elit gimit, de akkor is. Azért ebben van pár pozitívum is-mármint abban, hogy koleszos leszek-: Kincső lesz a szobatársam mivel a lányok közül csak neki nem jutott lakótárs az egész kollégiumban+Timi, Dominik, (A)Lex és... Dave is a koleszban húzzák meg magukat. Milyen jó lenne, ha még mindig együtt lennénk és akkor éjszakánként titokban átmehettünk volna egymáshoz aludni... Na elég az ábrándozásokból.
Október 12., szombat
Ez volt életem egyik leghülyébb napja. Ááá, hogy lehettem ennyire buta. Remélem még helyre tudom hozni ezt a hibát. Na akkor kezdjük az elejétől.
Ma elvittem az ikerhúgaimat az itteni fagyizóba. Leültünk és elkezdtük megenni a fagyijainkat. Mikor végeztünk felálltunk és ekkor megláttam a buszmegállóban (A)Lexet ahogy csókolózik azzal a lánnyal, aki három hete-ugyanebben a buszmegállóban- még Davet puszilgatta. Na ekkor nagyon bepöccentem. Mi van?!-kérdeztem magamban. Teljesen összezavarodtam. 5 perc múlva a piercinges, melírcsíkos hajú lány felszállt a buszra. Odasiettem (A)Lexhez mielőtt leléphetett volna-az ikerhúgaimnak meg mondtam, hogy várjanak egy pillanatot.
-Hali Alex!-köszöntem.
-Hello! Mizu?
-Ja csak láttalak azzal a lánnyal... Ő a barátnőd vagy mi?
-Ja, tök jó fej csaj. Dave unokanővére, Mesi, hogy-hogy nem ismered? Ja, mert akkor ti már...
-Az unokanővére?!-csodálkoztam. Úúúúúristen az unokanővére?! Hogy lehettem ilyen hülye? Ó, igaza volt Timinek meg Kincsőnek. Miért nem tudtam volna megkérdezni Davet, hogy ki ez a csaj mielőtt olyan kegyetlenül lapátra tettem volna?! Áááá, utálom magam!!!
-Hát ja. Ez miért olyan hihetetlen?
-Ja semmi csak nem is tudtam, hogy van másik unokatestvére... Csengén kívül. És amúgy Davenek hány unokatestvére van nem tudod?
-Hát csak ők ketten.
-Ja öhm... Okés. Akkor szia...Most mennem kell.
-Bye.
Remélem, hogy Dave megbocsát nekem meg, hogy a szakításunk óta nincs új barátnője. Na jó ezt még fel kell dolgoznom. Komolyan azért szakítottam vele, mert ölelgette az unokanővérét?! Hjajj de hülye voltam. Na mindegy az biztos, hogy ezek utána nem fogok elhamarkodottan ítélkezni...
Már egy hete szakítottam Davevel. És ez nagyon fáj. Az érzés sajnos nem apadt. Egy kicsit sem. Sőt ez a fájdalom azóta csak megnőtt. Egy osztályba járunk mégis úgy érzem mintha fényévekre lennénk egymástól. Azt a csókot-a házunk előtt-még azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Azóta is csak arra tudok gondolni. (A lábam persze már rendbe jött.)
Ez a hetem elég gyötrelmesen telt el. Szerdán kiderült, hogy koleszba fogok járni, mivel anyáék már nem tudják eltartani ezt a nagy házat, ezért október végén visszaköltöznek Pécsre. Egyre elhagyatottabbnak érzem magam. Először Davet vesztem el most meg a szüleim fognak itt hagyni-meg az ikerhúgaim-egyes egyedül ebben a nagy városban. Jó mondjuk tudom, hogy nem tudnak mit tenni meg, hogy én választottam ezt az elit gimit, de akkor is. Azért ebben van pár pozitívum is-mármint abban, hogy koleszos leszek-: Kincső lesz a szobatársam mivel a lányok közül csak neki nem jutott lakótárs az egész kollégiumban+Timi, Dominik, (A)Lex és... Dave is a koleszban húzzák meg magukat. Milyen jó lenne, ha még mindig együtt lennénk és akkor éjszakánként titokban átmehettünk volna egymáshoz aludni... Na elég az ábrándozásokból.
Október 12., szombat
Ez volt életem egyik leghülyébb napja. Ááá, hogy lehettem ennyire buta. Remélem még helyre tudom hozni ezt a hibát. Na akkor kezdjük az elejétől.
Ma elvittem az ikerhúgaimat az itteni fagyizóba. Leültünk és elkezdtük megenni a fagyijainkat. Mikor végeztünk felálltunk és ekkor megláttam a buszmegállóban (A)Lexet ahogy csókolózik azzal a lánnyal, aki három hete-ugyanebben a buszmegállóban- még Davet puszilgatta. Na ekkor nagyon bepöccentem. Mi van?!-kérdeztem magamban. Teljesen összezavarodtam. 5 perc múlva a piercinges, melírcsíkos hajú lány felszállt a buszra. Odasiettem (A)Lexhez mielőtt leléphetett volna-az ikerhúgaimnak meg mondtam, hogy várjanak egy pillanatot.
-Hali Alex!-köszöntem.
-Hello! Mizu?
-Ja csak láttalak azzal a lánnyal... Ő a barátnőd vagy mi?
-Ja, tök jó fej csaj. Dave unokanővére, Mesi, hogy-hogy nem ismered? Ja, mert akkor ti már...
-Az unokanővére?!-csodálkoztam. Úúúúúristen az unokanővére?! Hogy lehettem ilyen hülye? Ó, igaza volt Timinek meg Kincsőnek. Miért nem tudtam volna megkérdezni Davet, hogy ki ez a csaj mielőtt olyan kegyetlenül lapátra tettem volna?! Áááá, utálom magam!!!
-Hát ja. Ez miért olyan hihetetlen?
-Ja semmi csak nem is tudtam, hogy van másik unokatestvére... Csengén kívül. És amúgy Davenek hány unokatestvére van nem tudod?
-Hát csak ők ketten.
-Ja öhm... Okés. Akkor szia...Most mennem kell.
-Bye.
Remélem, hogy Dave megbocsát nekem meg, hogy a szakításunk óta nincs új barátnője. Na jó ezt még fel kell dolgoznom. Komolyan azért szakítottam vele, mert ölelgette az unokanővérét?! Hjajj de hülye voltam. Na mindegy az biztos, hogy ezek utána nem fogok elhamarkodottan ítélkezni...
2013. augusztus 5.
12.rész
Szeptember 30., kedd
Egy újabb szomorúságos nap :(. A búcsú napja. Sajnos ma nem csak a szeptembertől kellett elbúcsúznom.
Suli után elmentem a gördeszkás pályára. (A gördeszkázás mindig jobb kedvre derít és nekem erre most nagyon szükségem volt.) Elkezdtem gördeszkázni. Kb. tíz perce gördeszkáztam amikor hirtelen a gördeszkám kereke valamin megcsúszott. A deszka kicsúszott alólam a bokám pedig reccsent egy halkat. Feljajjdultam mire hirtelen megpillantottam Davet amint felém gurul a deszkáján.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-Lejöttem deszkázni.-Hát ez hirtelen eszembe se jutott. Mármint a sokktól, amit kaptam Dave láttán, ez meg sem fordult a fejemben.
-Mi történt? Mi van a bokáddal? Ne vigyelek el a kórházba?-záporozott meg a kérdéseivel.
-Nincs semmi baja a bokámnak csak egy kicsit megütöttem.
-Igen?! Nincs semmi baja? Akkor megmutatnád, hogy hogyan megy a sétálás?
-Igen, megmutatom-mondtam sértődötten. Ráakartam állni a lábamra, de ekkor hirtelen bele nyílalt a fájdalom és megint feljajjdultam
-Na jó, most azonnal elviszlek a kórházba!-és felkapott a karjaiba.
-Engedj el.-parancsoltam.
-Nyugi. Innen kb. 100 méterre van egy kórház és ha nem kapálódzol összevissza akkor öt perc múlva ott is vagyunk.
-És a deszkákkal mi lesz?
-Majd visszajövünk értük.
Sóhajtottam egyet majd hagytam, hogy a karjaiban elvigyen egészen a kórházig, mivel bármennyire nehezemre esett bevallanom-még magamnak is-, de nagyon jól esett, hogy így foglalkozik velem. Davenek igaza lett. Öt perc múlva tényleg odaértünk a kórházhoz, ahol kiderült, hogy csak ficamodásom van. Gyorsan rendbe szedték a lábam és adtak egy fájdalom csillapítót. Ezután már sokkal jobban ment a járás, de persze nem tökéletesen. Visszafele végig Davebe kellett kapaszkodnom. Hiányzott már az érintése...
Visszamentünk a deszkákhoz majd hazakísért. Megálltam az ajtónkban.
-Köszi... Mindent.
-Ááá semmiség. Érted bármit megtennék.-ekkor közelebb hajolt. Én is közelebb hajoltam. A szája a számhoz ért. Beleremegtem és ő is. Sokkal jobb érzés a csókja, mint amire emlékeztem. Valami varázslatos volt.
.jpg)
Aztán eszembe jutott az a lány és elhátráltam tőle.
-Tori, ne menj el. Bocsáss meg nekem... Bármit is követtem el.
-Ez, ami most köztünk történt... Ezt felejtsd el.
Ez nem az újrakezdés vagy a második esély csókja volt :(. Ez csupán egy búcsú csók volt. Ez csak egy pecsét volt, ami lezárta a kettőnk ügyét. Sem több, sem kevesebb.-gondoltam magamban és ezzel becsuktam Dave előtt az ajtót.
Egy újabb szomorúságos nap :(. A búcsú napja. Sajnos ma nem csak a szeptembertől kellett elbúcsúznom.
Suli után elmentem a gördeszkás pályára. (A gördeszkázás mindig jobb kedvre derít és nekem erre most nagyon szükségem volt.) Elkezdtem gördeszkázni. Kb. tíz perce gördeszkáztam amikor hirtelen a gördeszkám kereke valamin megcsúszott. A deszka kicsúszott alólam a bokám pedig reccsent egy halkat. Feljajjdultam mire hirtelen megpillantottam Davet amint felém gurul a deszkáján.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-Lejöttem deszkázni.-Hát ez hirtelen eszembe se jutott. Mármint a sokktól, amit kaptam Dave láttán, ez meg sem fordult a fejemben.
-Mi történt? Mi van a bokáddal? Ne vigyelek el a kórházba?-záporozott meg a kérdéseivel.
-Nincs semmi baja a bokámnak csak egy kicsit megütöttem.
-Igen?! Nincs semmi baja? Akkor megmutatnád, hogy hogyan megy a sétálás?
-Igen, megmutatom-mondtam sértődötten. Ráakartam állni a lábamra, de ekkor hirtelen bele nyílalt a fájdalom és megint feljajjdultam
-Na jó, most azonnal elviszlek a kórházba!-és felkapott a karjaiba.
-Engedj el.-parancsoltam.
-Nyugi. Innen kb. 100 méterre van egy kórház és ha nem kapálódzol összevissza akkor öt perc múlva ott is vagyunk.
-És a deszkákkal mi lesz?
-Majd visszajövünk értük.
Sóhajtottam egyet majd hagytam, hogy a karjaiban elvigyen egészen a kórházig, mivel bármennyire nehezemre esett bevallanom-még magamnak is-, de nagyon jól esett, hogy így foglalkozik velem. Davenek igaza lett. Öt perc múlva tényleg odaértünk a kórházhoz, ahol kiderült, hogy csak ficamodásom van. Gyorsan rendbe szedték a lábam és adtak egy fájdalom csillapítót. Ezután már sokkal jobban ment a járás, de persze nem tökéletesen. Visszafele végig Davebe kellett kapaszkodnom. Hiányzott már az érintése...
Visszamentünk a deszkákhoz majd hazakísért. Megálltam az ajtónkban.
-Köszi... Mindent.
-Ááá semmiség. Érted bármit megtennék.-ekkor közelebb hajolt. Én is közelebb hajoltam. A szája a számhoz ért. Beleremegtem és ő is. Sokkal jobb érzés a csókja, mint amire emlékeztem. Valami varázslatos volt.
-Tori, ne menj el. Bocsáss meg nekem... Bármit is követtem el.
-Ez, ami most köztünk történt... Ezt felejtsd el.
Ez nem az újrakezdés vagy a második esély csókja volt :(. Ez csupán egy búcsú csók volt. Ez csak egy pecsét volt, ami lezárta a kettőnk ügyét. Sem több, sem kevesebb.-gondoltam magamban és ezzel becsuktam Dave előtt az ajtót.
11.rész
Szeptember 29., hétfő
Az a előző hetem... nos... Elment. Legszívesebben kitörölném azt a hetet az emlékezetemből a mai nappal együtt. Timi és Kincső majdnem mindennap meglátogatott és persze Dave is... Természetesen mindig alvást imitáltam, mert még nem éreztem készen magamat arra, hogy a szemébe mondjam; Vége, de ma meg kellett ezt tennem... Muszáj volt hisz' nem lehetek együtt egy olyan fiúval, aki a hátam mögött más lányokkal van együtt.
Reggel semmi kedvem nem volt kikelni az ágyamból és iskolába indulni, de valahogyan-nem tudom hogyan- mégiscsak sikerült. Mire elkészültem Kincső már rég ott volt a kapunkban és el is indultunk a suliba.
-Akkor mi lesz? Szakítasz vele?-kérdezte Kincső.
-Igen.-jelentettem ki szomorúan.
-Szerintem igaza van Timinek. Mármint abban, hogy kérdezd meg Davet, hogy mi történt vagy, hogy ki volt az a lány.
-És, ha előáll valami kamuval?
-Nem hiszem és abban sem hiszek, hogy Dave megcsalna...
-Jó mindegy hagyjuk.-Ekkor odaértünk a gimi kapujához és bementünk. Felsiettünk a lépcsőn és a csengetés előtt egy perccel beestünk a termünkbe. Végig hallgattuk az unalmas Töri órát. Kicsöngetéskor pedig Dave odajött a padomhoz.
-Már nagyon hiányoztál-jelentette ki egy széles vigyor kíséretében.
Meg akart ölelni, de látta az arc kifejezésemen, hogy ezt nem kéne, ezért elvette tőlem a kezét és megkérdezte:
-Mi van?
-Szakítunk!
-Micsoda?
-Szakítunk.-mondtam egyértelműen.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...-Nem volt elég erőm ahhoz, hogy kimondjam láttam egy másik lánnyal meg azt is ahogyan puszilgatták egymást...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-vágtam közbe és kisiettem a teremből egyenesen a mosdóba a hulló könnyeimmel együtt. Gyorsan lehiggadtam, hideg vizet eresztettem az arcomba és tettem fel egy réteg sminket csakhogy Davenek biztosan ne tűnjön fel, hogy sírtam.
A kövi szünetben Dave megint odajött hozzám, de én megint félbeszakítottam és kimentem a teremből. Így telt el az egész napom. Mikor az utolsó óránknak is vége szakadt gyorsan összepakoltam a cuccaimat és hazaindultam. Dave egyből utánam eredt.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordítottam neki.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?
-Senki! Magamtól jöttem rá!-Ekkor elkezdett reszketni a hangom-Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-sírtam neki és ekkor már majdnem otthon voltam ezért elkezdtem futni az ajtónk felé.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabálta még utánam.
Pár pillanat múlva már fel is futottam a szobámba és a párnámba fúrtam az arcomat. Nem bírtam mást csinálni csak hangosan zokogni és zokogni. Hogy lehet ennyire álszent?! Elegeeeem van!!! Nem hiszem el. Még mindig nem. Hogy tehette ezt velem?! Ez örökre nyomot hagy majd a szívemben, ebben biztos vagyok...
*Dave szemszög*
Végre már hétfő van! Megint átölelhetem majd Torit és megcsókolhatom. Nagyon hiányoznak már az ajkai, a szemei, a mosolya meg minden, ami ő.
Hm, nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagyok... Míg meg nem ismertem Torit.
Felöltöztem, megcsináltam a hajam (fogat is mostam) és lesiettem a lépcsőn. A konyhában csak az unokanővérem-Emese-tekergette az egyik rózsaszín melírcsíkját-a szüleim már elhúztak dolgozni. Már egy féléve nem láttam, mivel idén elköltözött Anya testvérével Nyíregyházára és csak ritkán jön le Budapestre-sajna :/. (Régen szomszédok voltunk és majdnem mindennap átjött xboxozni, focizni vagy csak úgy hülyülni). Ő a legjobb fej csaj akit ismerek vagyis csak a második-Tori mögött.
-Mi van Mesi? Nem szeretnél nekem csinálni valami reggelit?-kérdeztem.
-Dehogynem! Erre vágytam a legjobban... Mit szeretne uram?
-Ömm... Palacsinta?
-Önért bármit. Hányat?
-Kettőt.
Kb. öt perc alatt elkészítette a reggelit, amit én gyorsan befaltam és húztam is a gimibe.
-Csá-köszöntem el.
-Csá-mondta Mesi is.
Amikor a terembe mentem sajna még nem érkezett meg Tori. Odamentem Dominikhoz, aki csak a helyén kockult valamit.
-Mizu haver?-kérdeztem.
-Ezt nézd.-a kezembe nyomta az iPhonját amin elindult egy tök komoly deszkás videó
-Rohadt jó-ámultam. Aztán még kielemeztük a videót addig míg be nem csengettek. Tori és Kincső pont becsengetéskor jöttek meg, így nem tudtam még köszönni se nekik.
Szünetben odamentem hozzá.
-Már nagyon hiányoztál-mondtam.
Meg akartam ölelni, de úgy nézett rám, mint akit mindjárt felpofoz, so inkább visszahúztam a karjaimat:
-Mi van?-kérdeztem.
-Szakítunk!
-Micsoda?-Hát erre nem számítottam az száz.
-Szakítunk.-ismételte.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-ezzel kirohant a teremből
Na, hát komolyan nem tom, hogy mit csináltam. Nem hiszem el, hogy elszúrtam. Nem tudom mivel, de elszúrtam. Remélem azért még ki tudom békíteni valamivel... Remélem.
Az ez utáni szünetben is megpróbáltam kideríteni, hogy mi van, de mindig elment előlem.
Uccsó óra után gyorsan utána futottam.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordított nekem.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?-Hát ezt tényleg nem hiszem el! Honnan vette ezt a sz*rságot, hogy nem érdekel?! Ha rájövök, hogy ezt ki mondta neki, azt komolyan szétverem.
-Senki! Magamtól jöttem rá! Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-és elkezdett futni a házukhoz.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabáltam még utána.
Még káromkodtam párat és hazaindultam.
Kinyitottam az ajtót és jól be is vágtam magam után. A zajra felriadt Emese és lefutott a lépcsőn hozzám.
-Mi volt ez?
-Semmi... A csajom szakított velem.-mondtam.
-Mi? Ettől lettél így kiakadva? Lesz még vagy száz barátnőd is akár. Ne parázz!
-De nekem csak ő kell. Mesi...ááá hagyjuk.
-Nekem elmondhatod Dave. Naa mi az?
-Én belezúgtam, de nagyon.
-Jajj, menj már. Én is ezt mondtam az előző barátomról és látod? Szakítottunk és pár hét után már nem éreztem semmit.
-Jó, de ő más. Sokkal különlegesebb, mint bárki, akit eddig ismertem. Okos, lehet vele hülyülni, jobban deszkázik, mint én, kedves bár néha benyomja a durcát, de olyankor is szuper aranyos.
-Húú, hát te tényleg beleestél ebbe a csajba. Majd bizti kibékültök, de addig is döntsd el, hogy mit akarsz kajálni, te kis szerelmes... Pizza jó?
-Persz.
Ezután még hülyültünk egy keveset és feljöttem a szobámba. Elkezdtem hívogatni Torit, de nem vette fel. Hagyjuk. Elegem, van ebből a k**aszott napból!
Az a előző hetem... nos... Elment. Legszívesebben kitörölném azt a hetet az emlékezetemből a mai nappal együtt. Timi és Kincső majdnem mindennap meglátogatott és persze Dave is... Természetesen mindig alvást imitáltam, mert még nem éreztem készen magamat arra, hogy a szemébe mondjam; Vége, de ma meg kellett ezt tennem... Muszáj volt hisz' nem lehetek együtt egy olyan fiúval, aki a hátam mögött más lányokkal van együtt.
Reggel semmi kedvem nem volt kikelni az ágyamból és iskolába indulni, de valahogyan-nem tudom hogyan- mégiscsak sikerült. Mire elkészültem Kincső már rég ott volt a kapunkban és el is indultunk a suliba.
-Akkor mi lesz? Szakítasz vele?-kérdezte Kincső.
-Igen.-jelentettem ki szomorúan.
-Szerintem igaza van Timinek. Mármint abban, hogy kérdezd meg Davet, hogy mi történt vagy, hogy ki volt az a lány.
-És, ha előáll valami kamuval?
-Nem hiszem és abban sem hiszek, hogy Dave megcsalna...
-Jó mindegy hagyjuk.-Ekkor odaértünk a gimi kapujához és bementünk. Felsiettünk a lépcsőn és a csengetés előtt egy perccel beestünk a termünkbe. Végig hallgattuk az unalmas Töri órát. Kicsöngetéskor pedig Dave odajött a padomhoz.
-Már nagyon hiányoztál-jelentette ki egy széles vigyor kíséretében.
Meg akart ölelni, de látta az arc kifejezésemen, hogy ezt nem kéne, ezért elvette tőlem a kezét és megkérdezte:
-Mi van?
-Szakítunk!
-Micsoda?
-Szakítunk.-mondtam egyértelműen.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...-Nem volt elég erőm ahhoz, hogy kimondjam láttam egy másik lánnyal meg azt is ahogyan puszilgatták egymást...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-vágtam közbe és kisiettem a teremből egyenesen a mosdóba a hulló könnyeimmel együtt. Gyorsan lehiggadtam, hideg vizet eresztettem az arcomba és tettem fel egy réteg sminket csakhogy Davenek biztosan ne tűnjön fel, hogy sírtam.
A kövi szünetben Dave megint odajött hozzám, de én megint félbeszakítottam és kimentem a teremből. Így telt el az egész napom. Mikor az utolsó óránknak is vége szakadt gyorsan összepakoltam a cuccaimat és hazaindultam. Dave egyből utánam eredt.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordítottam neki.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?
-Senki! Magamtól jöttem rá!-Ekkor elkezdett reszketni a hangom-Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-sírtam neki és ekkor már majdnem otthon voltam ezért elkezdtem futni az ajtónk felé.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabálta még utánam.
Pár pillanat múlva már fel is futottam a szobámba és a párnámba fúrtam az arcomat. Nem bírtam mást csinálni csak hangosan zokogni és zokogni. Hogy lehet ennyire álszent?! Elegeeeem van!!! Nem hiszem el. Még mindig nem. Hogy tehette ezt velem?! Ez örökre nyomot hagy majd a szívemben, ebben biztos vagyok...
*Dave szemszög*
Végre már hétfő van! Megint átölelhetem majd Torit és megcsókolhatom. Nagyon hiányoznak már az ajkai, a szemei, a mosolya meg minden, ami ő.
Hm, nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagyok... Míg meg nem ismertem Torit.
Felöltöztem, megcsináltam a hajam (fogat is mostam) és lesiettem a lépcsőn. A konyhában csak az unokanővérem-Emese-tekergette az egyik rózsaszín melírcsíkját-a szüleim már elhúztak dolgozni. Már egy féléve nem láttam, mivel idén elköltözött Anya testvérével Nyíregyházára és csak ritkán jön le Budapestre-sajna :/. (Régen szomszédok voltunk és majdnem mindennap átjött xboxozni, focizni vagy csak úgy hülyülni). Ő a legjobb fej csaj akit ismerek vagyis csak a második-Tori mögött.
-Mi van Mesi? Nem szeretnél nekem csinálni valami reggelit?-kérdeztem.
-Dehogynem! Erre vágytam a legjobban... Mit szeretne uram?
-Ömm... Palacsinta?
-Önért bármit. Hányat?
-Kettőt.
Kb. öt perc alatt elkészítette a reggelit, amit én gyorsan befaltam és húztam is a gimibe.
-Csá-köszöntem el.
-Csá-mondta Mesi is.
Amikor a terembe mentem sajna még nem érkezett meg Tori. Odamentem Dominikhoz, aki csak a helyén kockult valamit.
-Mizu haver?-kérdeztem.
-Ezt nézd.-a kezembe nyomta az iPhonját amin elindult egy tök komoly deszkás videó
-Rohadt jó-ámultam. Aztán még kielemeztük a videót addig míg be nem csengettek. Tori és Kincső pont becsengetéskor jöttek meg, így nem tudtam még köszönni se nekik.
Szünetben odamentem hozzá.
-Már nagyon hiányoztál-mondtam.
Meg akartam ölelni, de úgy nézett rám, mint akit mindjárt felpofoz, so inkább visszahúztam a karjaimat:
-Mi van?-kérdeztem.
-Szakítunk!
-Micsoda?-Hát erre nem számítottam az száz.
-Szakítunk.-ismételte.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-ezzel kirohant a teremből
Na, hát komolyan nem tom, hogy mit csináltam. Nem hiszem el, hogy elszúrtam. Nem tudom mivel, de elszúrtam. Remélem azért még ki tudom békíteni valamivel... Remélem.
Az ez utáni szünetben is megpróbáltam kideríteni, hogy mi van, de mindig elment előlem.
Uccsó óra után gyorsan utána futottam.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordított nekem.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?-Hát ezt tényleg nem hiszem el! Honnan vette ezt a sz*rságot, hogy nem érdekel?! Ha rájövök, hogy ezt ki mondta neki, azt komolyan szétverem.
-Senki! Magamtól jöttem rá! Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-és elkezdett futni a házukhoz.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabáltam még utána.
Még káromkodtam párat és hazaindultam.
Kinyitottam az ajtót és jól be is vágtam magam után. A zajra felriadt Emese és lefutott a lépcsőn hozzám.
-Mi volt ez?
-Semmi... A csajom szakított velem.-mondtam.
-Mi? Ettől lettél így kiakadva? Lesz még vagy száz barátnőd is akár. Ne parázz!
-De nekem csak ő kell. Mesi...ááá hagyjuk.
-Nekem elmondhatod Dave. Naa mi az?
-Én belezúgtam, de nagyon.
-Jajj, menj már. Én is ezt mondtam az előző barátomról és látod? Szakítottunk és pár hét után már nem éreztem semmit.
-Jó, de ő más. Sokkal különlegesebb, mint bárki, akit eddig ismertem. Okos, lehet vele hülyülni, jobban deszkázik, mint én, kedves bár néha benyomja a durcát, de olyankor is szuper aranyos.
-Húú, hát te tényleg beleestél ebbe a csajba. Majd bizti kibékültök, de addig is döntsd el, hogy mit akarsz kajálni, te kis szerelmes... Pizza jó?
-Persz.
Ezután még hülyültünk egy keveset és feljöttem a szobámba. Elkezdtem hívogatni Torit, de nem vette fel. Hagyjuk. Elegem, van ebből a k**aszott napból!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)