2013. október 25.

33.rész (Epilógus)

*Holnap fog kiderülni a blog sorsa ;* Várom a véleményeteket erre a fejezetre.

Június 16, szombat
Eltelt pár hónap a balesetem óta... Már nincs semmi bajom. Mialatt én a kórházban voltam, Timi, Dominik, Kincső, Bella és Daisy, kiderítették, hogy ki volt az igazi tettes - aki drogot hagyott a gimi mosdójában... Egy tizedikes volt, akinek nem rég váltak el a szülei, és a pasija is nem rég szakított vele. Megértem. Az ő helyzete kb. olyan volt, mint az enyém csak.. sokkal súlyosabb. Szóval, miután kiderült, hogy mégsem vagyok drogos, visszakerültem Pestre, az otthonomba... Vele együtt. Igen, Dave visszajött Pestre. A szüleivel sajnos most nem fog egy ideig kibékülni. Mindennap diákmunkát kell végeznie, hogy kitudja fizetni az elit iskola költségeit, de azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mindennap éjszakáig kell dolgoznia, ugyanis a sok meló utána láthat engem, és ez többet ér neki mindennél. Mi egymáshoz tartozunk, és soha többet nem válunk, az tuti. Szükségem van rá, nekem ő az igazi. Hisz' miatta tértem vissza az életbe is! Kell ennél több bizonyíték? Nekem nem. Igazából sosem éreztem úgy, mintha tényleg magamra hagyott volna, akár egy pillanatra is. Ő mindig gondolt rám, és mindig velem volt. Mivel ez egy elit suli, itt év végén vizsgáznunk kell. Ez egy amolyan felkészítő dolog az érettségire. A sok lemaradásomat nagyon nehéz volt behozni, de barátaim segítségével sikerült, és egész jó eredményeim lettek. Ma volt az évzáró ünnepség. Milyen fura is volt lezárni ezt az évet, mintha csak nem rég álltam volna ugyanabban a suliban, ugyanabban az aulában, ugyanazokkal a diákokkal és tanárokkal az évet megnyitni. Aznap láttam meg először Davet. Már akkor is - és most is éreztem - ugyanazt a varázslatot, ami körül veszi mindenemet, ha csak rágondolok. A naplómnak most írom le az utolsó mondatait, és az utolsó szavait. Ez a kis könyvecske tartalmaz mindent. Az elején egy barátok és élmények nélküli lány írta ennek a füzetnek a lapjait, most meg már egy olyan kamasz, akire rátalált az igaz szerelem, benne volt egy mentőakcióban, melyben megmentette egy hippi lány húgát, volt már emo, és szenvedett már alkoholmérgezésben is, piercingeket lövetett, elütötte egy kamion, megjárta már a földöntúli világot és összebarátkozott egy szellemmel. Úgy látszik bevált a kívánságom. Ez a gimi megadott nekem mindent. Megkaptam a legjobb barátok, akiket csak lehet, a legizgalmasabb kalandokban vettem részt, és persze a rátaláltam a nagy Ő-re. Örökre őrizni fogom ezt a kis kincset a kezemben. És ha, majd felnőtt leszek, előveszem és megkérdezem a mellettem ülő férfitól:
-Emlékszel ránk?

*Tori szemszöge*
-Na, elkészültél már: -kérdezi Kincső a fürdőszobából, miközben leírom a naplóm oldalaira az utolsó gondolataimat.
-Mindjárt... és... Kész vagyok!
-Remek, akkor indulhatunk?-kérdezi pirosra rúzsozott ajkaival cuppogva.
-Igen, mehetünk-nevetem. És elindulunk a gimiben megrendezett nyár köszöntő bulira. Mikor odaérünk fogadnak a partnereink - engem Dave, Kincsőt meg a pasija Gergő. Mindketten adunk egy csókot a barátaink ajkaira, majd benyomulunk a tömeggel a bulira. Elkezdünk táncolni.
-Gyönyörű vagy-súgja a fülembe Dave.
-Köszi... te is.-mosolygom, erre ő csak röhög egyet. Na, szép!
-Igyekszem-mondja végül.
Ezután beállunk táncolni, közben megiszunk néha egy-egy felest. Végül is vége a tanításnak. Miért ne? Nem leszek úgy se megint alkoholista. Ez még belefér.
Már ott tartunk Davevel, hogy teljesen lerészegedtünk és csak röhögünk egymás mondatain. Eléggé szédülök már. A körülöttünk lévők ugyanígy vannak ezzel, mind kótyagosak. Kótyagosak. Értitek! Ezen megint röhögnöm kell.
Nem hiszem, hogy holnapra a mai buliból nem csak néhány homályos emlékfoszlány fog beugrani, de azt tudom, hogy ami most jön, azt a végtelenségig fogom őrizni az emlékeimben:
Odajön hozzám Dave. Alig bír megállni a lábán.
-Ez lesz az utolsó-jelenti ki, és a kezembe ad egy újabb pohárral.
-Mire koccintsunk?-kérdezem. Gondolkodik egy picit.
-Az örökkévalóság kezdetére-mondja komolyan.
-Az örökkévalóság kezdetére.-ezzel lehajtjuk, és utána zálogként, egy olyan érzéki, erős és szenvedélyes csókot adunk egymásnak, mint még soha.