2013. október 9.

28.rész

*Tori szemszöge*

Kinyitom a szemhéjaimat. Nem keltett az ébresztő. Ez fura...Várjunk csak! Nem keltem fel rá, magyarul elaludtam. De jó. Legalább majd tudnak min röhögni az osztálytársaim...
Gyorsan kiugrok az ágyamból és egyenesen a fürdőszobába futok. Előveszem az tonikot és lemosom az arcomról a tegnap nyomait. Körülbelül úgy nézek ki, mint egy rocksztár. Sápadt bőr és a szemem alatt szétfolyt szemfesték. Mindezt fokozza még az elaludt és kócos hajam. Az arcom az már egészen jó állapotba került. Akkor jöjjön a hajam. Ez az, végre megbirkóztam a gubancokkal is. Akkor már csak fogat kell mosnom, felöltöznöm és talán még becsöngetés előtt beérhetek a suliba. Yeahhh!
Még egy pillantás magamra a tükörben. Gyorsan lezúzok a lépcsőn elmegyek a nagy falióra mellett a bejárat előtt, ami... Ami hajnali öt órát mutat. Na, szép! Ezek szerint még sem felejtett el felébreszteni a telefonom csak a rémálmaim megelőzték ebben és ezért riadtam fel hajnalban. Ez szuperséges. Akkor vissza szunyálni.
Kinyitom a szemhéjaimat. Újra. És rá kell jöjjek arra, hogy az ébresztőm nem ébresztett. Megint. Kiveszem a telómat a párnám alól. Megnézem mennyit mutat a digitális óra. Igen...Most tényleg elkéstem. Már 10 perce elkezdődött az óra. Akkor ma nem megyek suliba. Ennyi. Vagyis... Mit is ígértem meg magamnak, amikor a barátaim rám találtak az ájulásom közepette. Ja, azt hogy megváltozom. Szóval még is megyek suliba. Ez nagyon-nagyon király. Gyerünk, ki az ágyból! Menni fog, menni fog!-lelkesítem magamat. Lendületet veszek és kiugrom az ágyamból. Ma már másodjára és még csak 8 óra múlt pár perccel. Mivel már három órával ezelőtt elkészültem csak annyit teszek, hogy újra átmegyek a hajamon a lila fésűmmel és elindulok a suliba. Csak úgy száguldok az iskola irányába. Átsuhanok a zebrátlan útszakaszon, ekkor meghallok egy extra hangos dudálást és: BUMM!