Másság

- Jajj, el is felejtettem... De jófej barátnő vagyok, gyorsan gyógyítsunk meg! Hajj, érdekes lesz a holnap... Felkelnek a fiúk, rácsodálkoznak hova tűntünk, megtalálnak, Dominik szívinfarktust fog kapni a kezedtől, a többiek pedig egy kisebb sokkot, majd csatlakozik hozzánk egy 12. ember is, végül nyomozósdit játszunk, és megpróbáljuk kideríteni, hogy mit nem árul el nekünk Krisztián.
-Valahogy úgy... - ért egyet velem Timi...


Június 19, kedd
- Ébresztőőőőő! - kelt fel egy éles hang. - Tori! Timi! Már csak ti nem bírtatok kikelni az ágyból!
Pár perc csönd. Ez az...
-Keljetek már fel, na! - kiáltja - most már egyszerre - Daisy és Bella.
-Lányok, hagyjátok még egy kicsit pihenni őket! A tegnapi horkolásrohamunktól eléggé megrémülhettek... Igaz, Tori? - érzem meg ahogy valaki mellém bújik, hátulról átölel, majd puszikkal halmoz el.
- Ühümm - mormogom, beleegyezve az előbbi megállapításába.
- Fel tudsz kelni? Szerintem menni fog! Krisznek mindjárt megérkezik a haverja.
- Tessék? - ülök fel hirtelen fektemből. - És még csak most szóltok?! Mit fog gondolni rólam? Azért nem hiszem, hogy szép látvány fogja fogadni, ha megpillantja a nyálcsorgatós kócos képem!
- Én is így gondoltam.
- Pofa be! - vágom fejbe a párnámmal.
Gyorsan felugrok és berohanok a fürdőszobába, majd megismétlem ezt a folyamatot visszafelé... Hogy feledkezhetek el a kis ,,betegemről"?
- Timi! - fekszem le mellé és Dominik mellé a kanapéra. - Hogy vagy? - folytatom.
- Hmm... Egész jól - majd forgat egyet a szemével Dominik felé.
,,Még nem tudja?" - formálom a számmal, mire válaszul csak egy apró fejrázást kapok.
- Bocs hogy horkoltunk! - látom meg Dominik fejét kibújni Timi mögül.
- Semmi gáz... Azért, nem volt annyira vészes! Na, de szerintem menjünk készülődni, okés Timi?
- Jajamm.
-Ha ma jó leszel és nem fogsz horkolni... - fordul Dominikhoz - éjszaka aludhatunk együtt! - nyom egy csókot Timi Dominiknak, majd elhúz magával a fürdőbe.
- Nem mondtad el neki a kezedet?
- Nem... Nyugi, rendbe jön! - csitítgat Timi.
- Ha te mondod... - hagyom rá.
Miután kicsit összeszedjük a külsőnket, visszamegyünk a srácokhoz, akik már mind belekezdtek a reggelibe. Leülünk közéjük és elkezdünk beszélgetni.
- Krisztián... Amúgy hogy hívják a barátodat? - kérdezem.
- Eriknek.
Hmm... Fura. Lehet, hogy mégsem jön, akkor a barátnője... Nem bírom ki és rákérdezek:
- Tegnap, amikor Timivel leköltöztünk, pont elkaptuk hogy telefonálsz valakivel... Ő nem jön?
- Nem... Sajnos mégsem jó neki ma... - mondja zavartan.
- Összevesztetek?
- Tori, lazíts! Ne faggasd már szegény Krisztiánt! - próbál leállítani Timi.
- Jó, oké! Akkor... mi lesz a mával?
Ezután megbeszéljük a programot, és mind elvonulunk egy kicsit a szobánkba, majd két óra múlva, mikor összegyűlünk a nappaliban, hirtelen megszólal a csengő.
- Ó, bizti Erik lesz az! - lelkesedik be Bella. - Remélem jó pasi!
- Én is - teszi hozzá Daisy.
- Te nem vagy véletlenül foglalt? - fordulok mérgesen Daisyhez.
- Ja, már nem - mosolyog.
- Jó tudni - öltöm ki rá a nyelvem, miközben Kincső és Geri felállnak, hogy kinyissák az ajtót...
Egy barna hajú, magas fiú látványa tárul elém. Fehér pólóban és egy kiszaggatott farmerben van.
- Ó, hello! Daisy vagyok! - rohan elé a szőke uncsitesó és nyom két puszit Eriknek.
- Hellosztok! Erik vagyok! - mutatkozik be kissé szégyenlősen.
- Nem jössz be? Nézd, tedd le abba a szobába a bőröndjeidet. Kriszitánnal leszel és velük - mutat Kincső az Alexekre. - Kicsit őrültek, de eltűrhetők.
- Kössz! -mondják egyszerre az Alexek.
- Alex vagyok - ráz kezet, a csapat legromantikusabb tagja Erikkel.
- Szintén - ráz kezet Lex is.
Ezután mindenki felszerelkezik, és indulunk is... Para-pa-pamm... Túrázni!

***

- Huhh! - dobom le útközben az egyre nehezebbnek és nehezebbnek és nehezebbnek... tűnő csomagomat, mikor már elérünk a túraútvonal végére... Illetve a közepére, ugyanis most itt vagyunk a hegy - majdhogynem - legtetején.
Lehuppanok a földre és iszok egy korty vizet, majd ezután ledobja magát mellém Timi is. Veszek egy pillantást a kezére, amire egy vastag, színes csuklószorítót rakott.
- Megnézhetem hogy van? - érdeklődöm meg, mire bólint egyet és leveszi a csuklószorítót.
Timi felszisszen egyet, majd megrémül a csuklója látványától.
- Jesszus!!! - kiáltok fel hirtelen.
- Mi az?! - riad meg Dave is.
- Ja, semmi. Folytassátok csak tovább azt... amit. Én csak azt hittem... - nevetek zavartan - Véletlen azt hittem egy faágról, hogy egy kígyó... De semmi, tényleg.
- Oké - mondja Dave, majd folytatja a versengést - vagy a nem tudom mit - Dominikkal.
- Ez nagyon durva! - súgom Timinek.
- Jó, látom! De most mit csináljak? Ha meglátja Dominik, tuti, hogy egyből felkap az ölébe, és úgy fog lecipelni a hegyről!
- Hát... Ebben van valami. Mindegy, akkor is csinálunk valamit a csuklóddal! Itt a közelben úgy is van egy patak.

- Egy varázspatak, ami meggyógyítja a csuklómat?
- Nem, egy varázspatak, ami lehűti!
- Wow! - mosolyog rám Timi, majd kibogozom a kezemben összegyűrődött térképet.
Elindulunk a folyó irányába, de egyszercsak meglátok egy igazi kígyót. Megtorpanok.
- Mi az Tori? - kérdezi.
- Ott egy kígyó! - suttogom.
- Lépd át! Nem fog bántani.
- Tudom, de... Én félek a kígyóktól!
- Ne már! Egy kígyótól, Tori? Csak egyszerűen ugord át, rendben? - beszél hozzám Timi, miközben én nézem, ahogy a nagy sikló egyre közelebb kúszik hozzám. Asszem' itt fogok összeesni. Úgy érzem, hogy az apró sárga szemeivel folyamatosan engem bámul.
- Most méri fel az áldozatai képességeit! - súgom ijedten, mire Timi elkezd kuncogni.
- Tori, visszaforduljunk?
- Ne! - szólok rá élesen a félelem miatt.
- Jó... Gyere, közelítsük meg másfelől a patakot... oké? - próbál meg arrébb rángatni Timi, persze sikertelenül.
- Menni fog! - súgom magamnak. Most nem futamodhatok meg. - Timi, - mondom most már a barátnőmnek - nem fordulhatunk vissza, ez szörnyű, a régi sulimban, ahányszor osztálykirándulásra mentünk, és megláttam egy kígyót, annyiszor kellett, hogy ölben vigyenek utána.
- Ugye, most csak szívatsz Tori?
- Nem, nem szívatlak.
- Akkor most lefogjuk győzni a kígyófóbiádat! - bátorít Timi. - Hmm... Gondolj arra, h...
- Ááá, egyre közelebb jön! - ordibálom.
- Gondolj arra, hogy csak egy plüssállat, jó?
- De, hogy gondoljak arra, amikor mindjárt megöl?!
- Tori, nem fog megölni!!! - jelenti ki Timi, és hirtelen megragadja a karomat, majd meglök. Sikítok egyet, és átugrom a kígyót. Addig futok, míg ki nem kerül a látóhatáromból.
- Nézd! Sikerült - lihegi Timi, mikor utolér.
- Nem vagy normális?! Mi lett volna, ha megijed és megmar?
- Ez csak egy vízisikló... Ártalmatlan.
- Hagyjuk... Csak...
- Istenem! - harapja meg a száját Timi.
- Mi... - ,,van?" - fejezném be a mondatot, de Timi a számra tapasztja a kezét és elfordítja a fejemet... Krisztián?! - gondolom - De... Miért nem mondta el?! - kezd összeállni a kép a fejemben; Akkor lehet, hogy ezért volt olyan visszahúzódó... Vagyis lehet, hogy a régi sulijában kicikizték érte, vagy valami ilyesmi... Hisz' az emberek sokkal hamarabb ítélkeznek, mint gondolkodnak, nem? Mondjuk, azért elmondhatta volna... Tegnap akkor biztosan vele beszélt, és reggel ezért volt ilyen zavart.
Gyorsan elbújok Timivel egy nagyobbacska bokor mögé.
- Aranyosak! - mondja Timi boldogan és mosolyogva, de azért látszik az arcán, hogy egy kicsit őt is meglepte.
- Igen. Szerintem is, de Krisztián miért nem mondta el, hogy Erik a pasija? Vagyis, hogy meleg? Úgy értem... mikor a fiúk többször is jó csajokkal akarták őt összehozni, vagy például közvetlen ma reggel, amikor célozgattam, hogy van barátnője?
- Nem tudom, Tori. Lehet, hogy nem bízik bennünk... Biztos fél, hogy elítélnénk... De nem ez a lényeg... Most olyat láttunk, amit ő nem akart volna, hogy lássunk. Szóval, ezt most titokban kéne tartanunk? Vagy el kéne mondanunk neki, hogy láttuk Erikkel puszilkodni?
- Hát... Ömm... Ezt én sem tudom. Szerintem ne áruljuk el neki, hogy tudjok a titkát. Majd biztos elmondja egyszer... talán.
- Krisztián olyan...
- Rólam van szó?
Timivel felsikoltunk.
- Ó, megijesztettél!... Mióta vagy itt? - várja félvén a választ Timi.
- Nem hallgatóztam, csak észrevettem, hogy itt vagytok, és ezt a mondatot pont sikerült elkapnom... Szóval mi volt a téma... ha szabad tudnom?

* Ezt a részt azért írtam meg, mert abszolúte nem tartom tisztességesnek, emberinek, ha valaki elítéli a másikat, csak mert az különbözik tőlük. (Erre nagyon gyakori példa a homoszexualitás/homoszexuális emberek.) Nem gondolom, hogy másokat le kéne alacsonyítani, csak mert éreznek. Inkább azokat kéne megvetni, akik azt hiszik tökéletesek és van joguk mások felett ítélkezni. (Persze, ezt senki olyan ne vegye magára, akire nem igaz. Ez nem azoknak szól!)
Hát, nem tudom ti hogy vagytok, hogy álltok ezzel, drága olvasóim, de remélem, ha tippelnem kéne eltalálnám! ;* *