19. rész

Október 28., szerda

Pénteken vonattal elindultam Szombathelyre. Az egész utamon csak feszengtem és azon görcsöltem, hogy Dave vajon még tényleg mindig szeret-e vagy Dominik csak kamuzott...

Megérkeztem és nagy nehezen, de sikerült eltalánom Dave-ékhez. Megnyomtam a csengőt. A harmadik jelzésre ajtót nyitott egy magas, vékony, középkorú nő. Biztosan Dave anyukája-gondoltam magamban, mivel ugyanolyan élénk kék színű szeme volt, mint magának Davenek.

-Csókolom-mondtam kissé elvörösödve-Ööö-erről az "ööözgetésről" lassan le kéne szoknom...-Davet keresem... Itt lakik?

-Jajj, persze kicsim gyere be! Most épp a szobájában punnyad... Amúgy honnan ismered Davet?

-Hát én az osztálytársa vagyok.

-De jó. Egy osztályba jártok? Hogy-hogy idekveredtél Szombathelyre? Jajj, de buta vagyok gondolom lejöttetek a szüleiddel, mivel szünet van ugye?

-Ööö, igen. Akkor megnézhetem Davet?

-Ja, igen. Gyere csak beljebb. Felmész a lépcsőn jobb oldalról az első szoba lesz az övé-mosolygott rám kedvesen. Igaz, hogy nem ismerem Dave anyukájat, de már most kedvelem. Nagyon szimpatikus. Dèja vu fogott el. Kinél is éreztem még ezt?-kérdeztem magamtól. Ja, Timinél! Tényleg mi lehet most Timivel? Vajon nem kell neki a segítségem? Most már úgyis mindegy még, ha akarnék, se tudnék ebben a pillanatban segíteni neki, de Dominikkal, Daisyvel, Bellával és Kincsővel együtt biztos sikerül majd megoldaniuk...Mindent. A lépcsőn fölfele menet a gondolatmenetemet, Dave szakította félbe, amint megláttam, hogy kilép a szobájából. Látszott rajta, hogy nem rég kelt fel. Még pizsamában volt-olyan aranyosan nézett ki benne, mint egy kisfiú :))-és a haja még a megszokottnál is összekuszáltabb volt és meg is nőtt egy picit. A nagy tanulmányozásom közepette észrevette, ahogy a lépcsőn bámulom.

-Tori te vagy az?-kérdezte ásítva.

-Ööö-hagyd már abba Tori!

-Igen ez te vagy-nevetett fel.-Hogy-hogy itt talállak?-kérdezte szórakozottan.

-Hát... Szeretnék bocsánatot kérni-nyögtem ki nagy nehezen.

-Igen?-mondta még mindig rajtam szórakozva.-Na, hallgatom.

-Oké. Nagyon sajnálom, hogy olyan... bunkó voltam veled. Tényleg, ha visszapörgethetném az időt és megváltoztathatnám a történteket... Én megtenném! Légyszi bocsáss meg!

-Hát mit mondhatnék... Megbocsátok, de Tori nem lehetünk újra együtt...Mivel nekem már van egy... Egy másik barátnőm-na ettől lefagytam-Itt ismertem meg Szombathelyen...

Elnevette magát megölelt és nyomott egy csókot a számra.

-Jajj, ne haragudj, de ez kikívánkozott-röhögött.

-Mi van?-kérdeztem felháborodva.

-Nincs is barátnőm csak szívattalak. Bocs, de azt az arcot látnod kellet volna, amit vágtál.-és ezzel nyomott még egy csókot az ajkaimra, persze eközben végig a karjaiban tartott.

-Kösz! Bár megérdemeltem...-mondtam megkönnyebülve.

-Amúgy tudtam, hogy jössz, azért volt időm kitalálni is ezt az egészet...

-Dominik!-morogtam.

-Azt is mondta, hogy féltél, hogy lecseréllek. Ez olyan... aranyos. Mi van nem bízol bennem? Tudod, hogy csak te kellesz nekem. Vagy nem?

-Tudom-mondtam, egy széles vigyorral az arcomon. És most én csókoltam meg őt. Hosszasan! Először lágyan aztán a csókunk egyre hevesebb lett. Olyan érzés volt mintha eggyé váltunk volna.... Felkapott és-, ha lehet- még jobban magához szorított, de különös módon pont erre vágytam még jobban érezni akartam...
A filmvászonra illő csókunkat Dave anyukája szakította félbe.
-Ó! Folytassátok csak, amit elkezdtetek már itt sem vagyok...-és lesietett a lépcsőn.
-Nyugi! Anya tök laza. Csak látott minket csókolózni... Nem dől össze világ.-mondta, nézve a teljesen kipirult fejemet. Hát szerintem pedig ez elég ciki volt... De még ez a leégésem sem tudja elrontani a boldogságomat. E pillanatban szerintem semmi sem tudná tönkretenni az örömömet... Dave megfogta a kezemet és behúzott a szobájába.
-Na milyen?
Hát csak ámultam. Ennél menőbb szobát még életemben nem láttam, illetve ennél menőbb fiú szobát-jutott eszembe Bella és Daisy szobája...
-Cooool-ámulok. Erre csak egy szimpla nevetéssel válaszol.
Újra a karjaiban találom magam. Szippant egy mély levegőt a hajamból.
-Hiányzott már az illatod-mondja. Nekem meg hiányzott már minden, ami...Minden, ami Te vagy-válaszolom neki magamban. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni... Erre nincsenek szavak. Hiányzott már a mély hangja, a csókja, ahogyan a karjaiban tart épp úgy, mint most. Hiányzott már a humora és az, hogy néha milyen érzékeny tud lenni. Sorolhatnám még, de az örökké tartana...
Miután mindent megbeszéltünk Dave kihívott egy xBox versenyre, mivel tudja, hogy megőrülök a videojátékokért.
Már a tizedik meccsünknél tartottunk, amikor az anyukája benyitott.
-Fiatalok, nem vagytok éhesek? Kész a vacsi.
Végeztünk a vacsorával én meg felmentem Dave szobájába, hogy rátudja beszélni az anyukáját arra, hogy itt, maradhassak addig ameddig Dave is. Vagyis majdnem az őszi szünet végéig, szerdáig.
Eltelt öt perc.
-Itt aludhatsz. Megengedte-mondta Dave.
-Komolyan? Hát ez gyorsan ment.
-Anya majd ad kölcsön ruhát oké?
-Ja, igen. Majd megköszönöm neki.
-Na és hol szeretnél aludni választhatsz?-mondta pimaszul.
-Mik a választási lehetőségeim?
-Hát...Aludhatsz a kanapén, a vendég szobában, Anyuval, vagy itt velem-mosolyogta.
-Jajj hát nem is tudom... A kanapé elég jól hangzik, de tudom sírnál, ha nem veled aludnék szóval itt alszom-jelentettem ki és ezzel megcsókolt.
-Szeretlek.-mondta rekedt hangon. A gyomromban megint éreztem valami különöset, és a szívem még annál is nagyobbat dobbant, mint amekkorákat eleve szokott Dave közelében... Ami nem kis szó.
-Szeretlek.-ismételtem.
Most először mondtam egy fiúnak, hogy szeretem. Mondjuk ez a fiú sokkal különlegesebb, mint a többi az tuti.
És ilyen boldogan telt az egész szünetem. Minden éjszaka egymáshoz simulva aludtunk, mindennap órákat hülyültünk, beszélgettünk, deszkáztunk és persze... Hát csináltuk, amit a szerelmesek szoktak.

Mentünk moziba is bár sosem tudtam figyelni a filmre, lefoglalt a borzongás-mármint az a jó fajta borzongás-, amit az váltott ki belőlem, hogy Dave végig fogta kezemet. 
El sem hiszem, hogy ma el kellett szakadnunk. Máris hiányzik.

18.rész

Október 23., péntek
Múlt szombaton elmondtam-Timivel együtt-Kincsőnek, Dominiknak, Bellának és Daisynek a mi kis hippink "történetét". Persze egyből jöttek a Hű!-k meg a Ha?!-k, de valahogy sikerült végül lecsillapítani őket. Egész hétvégén közösen gondolkodtunk a terven, mivel már csak hétfőn volt iskola utána pedig már jött az őszi szünet. Sajnos Davet kikérték hétfőre és egész héten a szüleinél van most, de nem ez volt a legnagyobb gondom...
Hétfőn megvettük a jegyeket Békéscsabára. Másnap nyolc órakor már úton is voltunk mind a hatan. A szülőknek persze azt hazudtuk, hogy kirándulni megyünk meg, hogy jön velünk felnőtt is, stb... Csak is Timi kérése miatt nem szóltunk egy szót sem a "bevetésünkről".
-De kérlek egyikőtök se szóljon erről egyik szülőjének se, mert tudom, hogy a vége egy feljelentéssel zárulna és az apukám, pedig mehetne a börtönbe. Jó tudom, hogy nem túl tisztességes, amit velem csinál, de ő attól még az apukám és szeretem...-mondta szomorkásan múlt szombaton.
Kedd van. Felszállunk a vonatra. Nagyon álmos vagyok. Éjszaka szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam, annyira izgultam, hogy sikeresen el tudjuk-e hozni Zoét...
Megérkezünk Timi apjának a házába... Vagy valami olyasmijébe. A padló tele van alkoholos üvegekkel meg szeméttel. Timi húga Zoé ott ül a padlón és reszket. Meglát minket és annyira megörül, hogy felkiált:
-Timiiii!
Ekkor az apja-, aki a másik szobában aludt-felébred a zajra.
-Mi a **** van?!-mondja teljesen másnaposan...
Kijön meglát minket mi meg összerezzenünk.
-Timi?! Mit keresel itt?! Ma kell odaadnod a pénzt? Az nem múlt héten volt?
Timi csak reszket és reszket. Meg se bír szólalni.
-Nem. Nem ma kell odaadnia a pénzt! Azért jöttünk, hogy elvigyük Zoét, hogy többé ne tudja megzsarolni Timit!-mondom, meglepődve a saját bátorságomon.
-Ó vagy úgy. Nem vihetitek el Zoét! Az én lányom! És azt se tudom, hogy ti kik vagytok!-üvölti. Most pedig odajön Timihez kilöki az ajtón és az arcába kiabálja:
-Jövő hónapban várom a pénzt! Most pedig takarodj velük együtt!
Timi elkezd sírni, ekkor Dominik behúz egy jó nagyot Timi apjának. Timi apja feláll és visszavág. A helyzet kissé kezd elfajulni. Hirtelen Timi apja a koszos gatyájából előhúz egy pisztolyt (?)-honnan van egyáltalán pisztolya?!
-Most véged!-mintha csak valami filmben lennék...
Ekkor Timi apja lelövi Dominikot! Úristeeen!!!
-Jól vagy szerelmem?!-kérdezi tőle Timi, de Dominik nem válaszol. Timi elkezd még jobban zokogni. Közben az apja lelép Zoéval együtt.
-Tori-szól nekem oda Dominik miközben a halálán van.
Odamegyek hozzá.
Várom, hogy megszólaljon de nem teszi.
-Ébreeesztő-mondja valaki kedves hangon a hátam mögül.
Ekkor...  Ekkor felébredek. Igen csak álmodtam ezt az egészet. Vagyis várjunk csak, mennyi is volt ebből álom?! Most hol vagyok? Körül nézek. Ja, igen! A vonaton tartok a többiekkel, hogy elhozzuk Zoét. Huhh! Szerencsére ez csak egy álom volt.
-Ébresztő-mondja kedves hangon Timi.
-Ébren vagyok.-ásítom.
-Az, jó. Pár perc és leszállunk-mondja Kincső-Már vagy 5 perce csak ébresztgetünk-folytatja.
-Szerintetek biztos jó ötlet elhozni Zoét? Jó tudom, hogy ezt már tök sokszor megkérdeztem, de akkor is. Mi van, ha nem szeretné ott hagyni az ottani barátait? Még az is lehet, hogy az apám nem is bánik rosszul vele!
-Igen biztosan nagyon jól érezheti egy, olyan apa mellett magát Zoé, aki bármikor képes lenne őt-bűntudat nélkül-megverni és gondolom mindennap részegen tér haza!-jelentem ki.
-Jó, de lehet, hogy mióta Budapestre költöztem megváltozott és már nem iszik!
-És akkor minek kellene neki a pénz?!
-Hát nem tudom, mondjuk Zoé miatt!
-Jajj Timi nem akarlak megbántani, de te annyira naiv vagy komolyan. Jó tök jó, hogy mindig mindenkiben a legjobbat látod vagy a legjobbat akarod látni, de ez nem normális! Mégis minek kellene az apádnak negyvenezer forint havonta? Biztosan azért kell neki ez a plusz pénz, hogy Zoét minden hétvégén eltudja vinni a vidámparkba ugye, és még csak véletlenül sem piára kell neki vagy, ami még rosszabb drogra?!-mondja keményen Daisy.
Ekkor megérkezünk a vonattal és leszállunk.
Néma csendben elmegyünk Timi apjának a házáig. Eközben Dominik végig bátorító dolgokat mond Timinek-olyan aranyos ez tőle :). 
Bekopogunk a házba. Senki sem nyit ajtót... Bekopogunk még egyszer és még egyszer, míg végül ajtót nem nyit egy ijedt kislány-Zoé. Amikor meglát minket tágra nyílik a szeme. 

(Megjegyezném, hogy azért az álmomban, annyi valóságos volt, hogy Timi apja egy "disznóólban" lakik.... A többi az mondjuk-, mármint, hogy Timi apja ordít velünk utána verekszik majd végül lelövi Dominikot.... -nem volt túl reális.)
-Timii-mosolyogja és megöleli nővérét. Timinek könnybe lábad a szeme. (Már említette, hogy nagyon hiányzik neki a testvére és fél, mivel azt sem tudja, hogy mi van vele. Gondolom nagyon megnyugodott, amikor látta semmi baja sincs... Azon kívül, hogy minden rezzenéstől megijed.)
-Hol van Apa?-kérdezi Timi.
-Hát most "dolgozik"-rajzolt nagy idézőjeleket a levegőbe Zoé.
-Ez mit jelent?
-Van egy hely, ahol mindennap fogadásokat tesz, amin elég sok pénzt szokott nyerni, de persze azt a pénzt mindig elkölti whiskyre meg ilyenekre...
Timin nem mutatkozik semmi jel, ami arra utalna, hogy meghökkenti a hír, sőt inkább az látszik rajta, hogy beigazolódott az, amit gondolt.
-Zoé, azért jöttünk, hogy elvigyünk,de ha szeretnél itt maradni, akkor...
-Hülye vagy?!-szakítja félbe Timit Zoé-Lééégyszi most azonnal vigyetek el innen, mielőtt még Apa hazaér!-könyörög.
-Hát jó, akkor menjünk-mondja Timi és ezzel el is húzunk.
Felszállunk a vonatra és Zoé elmeséli, hogy milyen rossz sorsa volt. Azt is mondta, hogy a szomszédjukban van egy néni és mindig ő adott neki ételt, meg azt is említette, hogy szinte majdnem minden éjszaka az apja-már amikor otthon aludt-részegen üvöltözött vele. Hát szerencsére most már vége a rémalomnak, amibe belepottyant. Vagyis majdnem vége... Már csak azt kéne ki találnunk, hogy Zoé, hol fog lakni. 
(De ezzel ráértünk foglalkozni másnap.Kedden Belláéknál aludt... Persze nem árultuk el, hogy Zoé ki, Bella csak annyit mondott az anyjának, hogy az egyik barátnője a suliból.)
Szerda van. Timi apjával nem volt, és nem is lesz semmi gond, mivel nem tudja, hogy Timi pontosan hol is tanul. Holnapra is megvan Zoénak a lakhelye (Daisynél fog aludni).
Mára Dominikkal elterveztük, hogy meglátogatjuk Timi anyukáját a kórházban és el meséljük neki, hogy-hogy is állnak a dolgok-biztosan fog tudni majd segíteni-, ezalatt pedig Kincső, Daisy, Bella és Timi elmennek ruhát vásárolni Zoénak. (Persze Zoé és Timi nem tud semmit sem arról, hogy meg fogjuk látogatni az anyukájukat.)
Két óra van. Most indulok el Dominikkal a kórházba vonattal. 
Már vagy fél órája beszélgetünk, amikor szóba hozom Davet.
-Davenek, amúgy most van barátnője?
Elmosolyodik és visszakérdez:
-Miért érdekel?
-Hát csak úgy.
-Ahaaa. Újra tetszik vagy mi van?
Sóhajtok egyet és vallok neki.
-Nem újra, hanem még mindig tetszik.
-Akkor meg miért szakítottál vele, ha?
-Hááát, az egy hosszú történet...
-Van időnk. Még kb. úgy egy fél órányi.
-Hát jó.-mondom és elmesélem neki az egész sztorit. Mikor végzek nevetésben tör ki.
-Jól van na! Honnan kellett volna tudnom?
5 perc után sikerül kicsit lecsillapodnia.
-Ha tudnád... Mióta szakítottak Dave szinte azóta is csak rólad rinyál-fejezi ki magát khm...Szépen
-Komolyan? Szóval még mindig szeret?
-Ja, imád...
-Öhm... Bocsi, de nem tudod, hogy pontosan hol is laknak a szülei??
-Ez kész! Leakarsz utazni hozzá? Tiszta Romeo és Júlia.
-Hát, ja. Leszeretnék hozzá utazni most, hogy tudom, hogy még mindig szeret, miért ne?
-Hát az tuti, hogy ezzel sokkolni fogod-mondja még mindig mosolyogva. Aztán megadja Dave szüleinek a lakcímét. Győzelem :)!
Ezután még elbeszélgetünk... Egészen addig míg meg nem érkezünk.
Már a kórházban vagyunk. Dominik még útbaigazítást kér, hogy pontosan hányas kórteremben is találhatjuk meg Timi anyukáját azaz Gergely Máriát. Mikor meglátjuk Timi anyukáját odamegyünk hozzá, bemutatkozunk, és kitálalunk neki mindent. Persze nagyon meghökken. Elkezd zokogni, de nagyon erőteljesen és nagyon keservesen.
-Jajj már értem, hogy miért nem látogattak mostanában és miért voltak mindig olyan zavarban, amikor az apjukról kérdeztem a telefonban.- zokogja, mire a gépek, amire rá van kötve elkezdenek összevissza csipogni.
-Ne boruljon ki, még végén még rosszabb állapotba fog kerülni, és ezzel megnehezítené Timi és Zoé dolgát is. Szerintem senkinek sem kell még egy gonddal több-jelentem ki, mire Marcsi nagy nehezen, de lenyugszik.
Végül kiderül, hogy Timiéknek van egy nagymamájuk, aki Budapesten lakik csak Timiék erről nem tudnak, mivel nem is ismerik a nagymamájukat (utoljára két éves korukban látták). Marcsi-azt mondta, hogy szólítsuk csak így-megadja Timi és Zoé nagymamájának lakcímét. 
Ezután még kicsit beszélgetünk, majd Dominikkal együtt indulunk is vissza Budapestre. Úgy látszik ez egy ilyen vonatozgatós hét. 
Mikor megérkezünk elköszönök Dominiktól-, hogy ki tudjam magam pihenni a holnapi utamra- így egyedül kell majd közölnie Timiékkel a jó hírt.
Ma pedig péntek van és pár perc múlva el is indulok Davehez. Remélem jól fog menni ez az egész... 

17.rész

Október 16., péntek
Eljött a péntek. Erre vártam egész héten, mivel úgy terveztem, hogy ma kifaggatom Timit. Nem hagyott nyugodni az a jelenet, amit láttam. Egyszerűen nem bírtam feldolgozni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az első eset, hogy Timi az alkoholba fojtotta a bánatát. Kezdjük ott, hogy ha ez lett volna az első alkalom, akkor másnapra biztosan kiíratta volna magát az iskolából, de nem. Nem csak, hogy jött suliba, de még sikerült tökéletesen eltakarnia is a másnaposságát... És amúgy meg, ha ez lett volna az első alkalom, hogy ivott, akkor legalább össze kellett volna esnie vagy nem tudom, mivel lehúzta az egészet. Gondolom már hozzászokott a szervezete vagy valami ilyesmi...
-Timi várj-kiáltottam neki, mikor megszólalt a csengő.
Mióta láttam a whiskeyvel a kezében Timit, azóta mindig kiviharzik a teremből, mikor véget érnek az órák... Most nem hagytam menekülni. Gyorsan utána futottam.
-Állj már meg légyszi!
-Amikor már kb. öt perce üldöztem és mindketten teljesen kifáradtunk megállt és felém fordult.
-Mi az?
-Timi miért ittál múltkor???-kérdeztem
-Mondtam, hogy csak egyszeri alkalom volt.
-Aha, na persze. Nem vagyok hülye. Ezt nem veszem be... Ha egyszeri alkalom volt, akkor másnap, hogy tudtad olyan jól előadni, hogy semmi sem történt veled?
Néma csönd. Majd öt perc után megszólalt:
-Na, jó. Nem ez volt az első alkalom, hogy ittam... Tudod... Ajj, hagyjuk. Nem a te gondod Tori.-mondta szomorúan. Ez volt a második eset, hogy szomorúságot hallottam megcsendülni a hangjában-az első az volt, amikor részegen találtam rá.
-Hidd el az én gondom is. Hisz te vagy az egyik legjobb barátnőm, és amikor nekem voltak problémáim te mindig segítettél most pedig rajtam a sor. Légyszi áruld már el, hogy miért ittál aznap este.
-Ez nem olyan probléma, mint a te problémáid. Ezen nem lehet segíteni, ha elmondanám megpróbálnál segíteni, de a próbálkozásaid csődbe fulladnának és csak rosszul éreznéd magad, amiért nem tudtál rajtam segíteni... Szerintem ez nem kell senkinek.
-De Timi kérlek mondd már el, hogy mi olyan súlyos!!!
-Jó elmondom! Az olyan "súlyos", hogy minden nap estig kell dolgoznom és egyszerre készülnöm is a sulira és, amikor "haza" érek még csak aludni sem tudok a szobatársam miatt! Az a "súlyos",hogy mindezt az alkoholista apám, miatt kell tennem, mivel ha nem adok neki minden hónapban 40000 Ft-ot, akkor bántani fogja a mindössze 13 éves húgomat! És a legsúlyosabb, hogy az anyukám kórházban fekszik mindennap küzdve a betegsége ellen és még csak meglátogatni sem tudom, mivel kilométerekre lakom tőle és pénzem meg nincs jegyre, mivel mér említettem, mindent, amit keresek azt az apámnak kell adnom!-szakadt ki belőle egyszerre minden gondja. Lefagytam, ledermedtem. Átfutkosott rajtam valami nagyon rossz érzés. Timinek minden nap ezeken kell keresztül mennie?! Nekem meg a legnagyobb gondom az, hogy elvesztettem a pasim? Hogy lehettem ilyen hülye? Egész nap csak erről panaszkodtam Timinek, hogy nekem milyen rossz, hogy elmennek a szüleim és "itt hagynak" meg, hogy-a saját hibámból-elvesztettem a barátomat.
-Timi nagyon sajnálom! Jajj gyere ide.-öleltem meg-Most már értem, hogy miért ittál... Mindenen lehet segíteni! Nincs olyan, hogy lehetetlen!- Ki fogok találni valamit. Pontosabban ki fogunk találni valamit (Timi, Bella, Daisy, Én, Kincső, Dominik-, mivel hát ő ugyebár Timi barátja (!)-és persze a szüleink is, ha úgy adja). Egyedül nem tudnék megbirkózni ezzel az tény, de közösen biztos menni fog. Timi csak sírt és sírt a vállamon. Miután megnyugodott még lerészletezett mindent. Annyira jószívű Timi. Egyedül akart megbirkózni ezzel a problémával, hogy másnak ne kelljen átvállalnia ezt a nagy terhet... Na most pedig neki is kezdek az akció kitervelésébe.

16.rész

Október 15., kedd
A szobámat tegnap kulcsra zártam, hogy a szüleim nehogy meglássák a részeg barátnőmet az ágyamban. Reggel amikor felkeltem-legnagyobb meglepetésemre-Timi már sehol sem volt. Fura-gondoltam magamban. Amikor lementem a konyhába-még nagyobb meglepetésemre-Timi ott állt felöltözve kisminkelve-eltakarva a másnaposságát. Vajon nem ez volt az első alkalom, hogy éjjel lehúzott egy egész üveg alkoholt?
-Ööö szia Timi!
-Hali!-mosolyogta, mint mindig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdezte kedvesen
-Ja, de tényleg!-nem kérdezősködtem. Éreztem, hogy azzal csak kínos helyzetbe hoznám Timit, de azért még mondanom kellett valamit és meg is tettem:
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintott rám és ezzel fel is húztam a fürdőszobába. Remélem Timi, azért egyszer majd elmondja, hogy mi volt ez az egész.
A suliban nem volt semmi különös. Mikor kicsöngettek odamentem Dominikhoz:
-Dominik valamit kérdeznem kell, fontos.
-Hallgatom.
-Ööö te nem tudsz valamit Timiről? Mármint vannak problémái?
-Milyen problémái?
-Hát nem tudom. Csak hát tegnap öhm-nem akrtam beköpni Timit ezért inkább hagytam a kérdezősködést és elköszöntem-Ja semmi. Mindegy. Sietnem kell haza, szia.
-Cső.
Ez különös, Domi nem tud semmilyen problémáról. Lehet, hogy Timi igazat mondott és tényleg csak egyszeri alkalom volt... De lehet, hogy nem.
Timit ma délután még meg akartam keresni, de sajna a koleszban nem találtam és a suli környékén sem.

*Timi szemszöge*
Ez elég szomorú! Az egyik barátnőm rajta kapott miközben ittam és most pedig itt fekszem az ágyában! Annyira nem emlékszem a tegnapra, de az rémlik, hogy elég bunkó voltam Torival meg, hogy kiabáltam vele most pedig itt fekszem az ágyában. Miért voltam vele olyan? Ő csak segíteni akart. Hajj. Kikeltem a pihe-puha ágyából-már rég nem aludtam ilyen jól-és elindultam a kollégiumba. Próbáltam olyan halkan kinyitni a szoba ajtót, hogy a lakótársam ne ébredjen fel, az akció sikeresen ment. Nem hiszem el, hogy ilyen szobatársam van. Vivi-akivel egy szobába soroltak-egész nap csak panaszkodik rám. Mindenért engem okol, utána pedig ellopja a ruháimat vagy tönkreteszi valamimet és aztán meg letagadja, hogy ő volt. Leültem az ágyam szélére és elgondolkodtam. Pontosan mi történt tegnap? Nézzük csak. Hétfő volt. Ja igen, a határidő napja. Ezt a napot az apám szabta ki, az alkoholista apám. Milyen ironikus tegnap még én húztam le egy egész whiskey-t... Csak is azért nem kaptam alkoholmérgezést, mert már hozzá szoktam az iváshoz. Amikor óriási problémáim vannak-, mint például tegnap -, akkor mindig inni szoktam, a felejtés érdekében. Elszeretném felejteni, hogy az apám minden hónapban 40000 Ft-ot követel tőlem, azért cserébe, hogy ne bántsa a 13 éves húgomat, Zoét. Nem tudom, hogy jövő hónapban, hogy fogom újra összegyűjteni ezt az összeget. Így is alig ment ebben a hónapban, mivel most már egy elit gimibe járok és én fizetek magamnak mindent. Mindennap diák munkát végzek, de persze van, hogy egy nap több műszakot is megcsinálok. Nagyon  nehéz volt egyedül hagynom a húgomat kettesben az apámmal, de muszáj volt, mivel Budapesten nem csak, hogy lehetőségem van egy ilyen iskolába járni, de itt sokkal több pénzt is keresek. Nem tudom, hogy ezt meddig fogom még bírni, de tényleg nem tudom. Jajj bárcsak ne lenne olyan beteg Anyu! Ő tudna segíteni, mindig tudja, hogy mit kell tenni. Körülbelül már fél éve kórházban fekszik a szíve miatt. Mikor elment akkor lett a kedves apukámból egy alkoholista, aki bántalmazza a gyerekeit. Anya persze erről semmit sem tud. Ahányszor meg látogatom a húgommal azt mondjuk neki, hogy minden oké meg, hogy Apa nem tud bejönni, mivel sokat dolgozik, hogy eltudjon tartani minket... Már így is elég gond neki a betegsége nem szeretnénk neki eggyel több gondot adni. A gondolkodásomat megszakította a tegnap beállított ébresztő órám. Gyorsan felpattantam és mentem is a közös fürdőszobába. Hamar elkészültem. És indultam is vissza Torihoz.
-Ööö szia Timi!-mondta kicsit összezavarodva.
-Hali!-mosolyogtam. A mosoly volt az én álcám, ami mögött elrejtőztem. Mosolyom mögé rejtettem minden szomorúságomat, és ezáltal mindenkivel eltudtam hihetni, hogy tökéletes az életem... Egészen tegnapig.
-Tegnap mi történt? Vagyis hát emlékszel egyáltalán a tegnapra?
-Igen, emlékszem és légyszi bocsáss meg amiért tegnap olyan bunkó voltam... Az alkohol hatása. Amúgy nem szoktam inni csak tegnap... Hagyjuk. Na nem öltözöl fel?-kérdeztem
-Ja, de tényleg!
-Tudod Timi, ha bármi gondod van, velem megoszthatod. És kérlek máskor ne csinálj ilyet.
-Nem fogok ez csak egyszeri alakalom volt. Szerintem siess, mert el fogunk késni, Hétalvó-kacsintottam rá és magamra is hagyott. Nem szerettem volna, ha Tori is tud a titkomról/titkaimról. Biztosan segíteni szeretne majd-olyan kedves-, de sajnos rajtam nem lehet. Az én helyzetem hát eléggé... *zar.
A suliban Dominikkal elvoltam. Kicsöngetéskor gyorsan összecuccoltam és indultam dolgozni.

15.rész

Október 14., hétfő
Hát ez a napom egyáltalán nem úgy sikeredett, mint akartam. Úgy terveztem, hogy Davenek elmondom mi történt ő pedig majd nevet egyet rajta és megbocsát. És utána pedig sétálunk egyet miközben abban a tudatban fogok lenni, hogy milyen tökéletes életük van a barátnőimnek. De nem.
Ma rekord sebességgel készültem el és indultam-Kincsővel-a gimibe. Annyira féltem és izgultam, hogy mi lesz Dave reakciója. Még sosem éreztem ilyet azelőtt. Ijesztő volt. Ijesztő volt az a gondolat, hogy elveszíthetem őt-még pedig a saját hibámból.
Becsengettek és Dave sehol sem volt. Az első órán ki is derült, hogy azért nincs mert lebetegedett. A tanár azt mondta, hogy nem vészes jövőhéten már jönni fog meg azt is mondta, hogy a szülei elhozták a koleszból és levitték magukhoz, Szombathelyre. Ez nem lehet igaz! Egy hétig még nem találkozhatok Davevel?! Ez kész! Most szerintem-szinte-bármit meg tennék azért, hogy láthassam és, hogy elmondhassam neki, miért is voltam vele olyan bunkó. Mindegy. Remélem azért jövőhéten lesz esélyem rá...
Az összes órát végig agyaltam, azon gondolkozva, hogy Dave meg fog-e bocsátani nekem. Ha tényleg szeret akkor biztosan meg fog bocsátani már pedig én hiszek az érzelmeiben! Ekkor bevillant előttem egy jelenet. Egy jelenet, melyben egy buta, lázas lány fekszik az ágyon alvást imitálva miközben egy őszinte, vicces és kedves srác-a lány haját simogatva-odasúgja neki: szeretlek. Ekkor egy aprócska könnycsepp csúszott végig az arcomon. Még mindig nem hiszem el, hogy-hogy lehettem ekkora barom. Ha most visszamehetnék az időben és találkozhatnék az akkori énemmel, én úgy-,de úgy-beleordítanék a képébe: Dave a legtisztességesebb fiú a világon! Megértetted?! Ő sosem csalna meg, verne át vagy hazudna neked!!!
Miközben ilyeneken fantáziáltam kicsöngettek én pedig elkezdtem összepakolni a tancuccaimat.
Otthon csak a szokásos dolgokat csináltam.
Éjjel 10 óra volt, amikor is az ikerhúgaim bekopogtak a szobámba.
-Mi van? Miért nem alszotok?-kérdeztem.
-Mert éhesek vagyunk.-persze, hogy éhesek voltak, mivel Anya vacsorára ma spenótos valamit csinált-bleh-, amit persze egyikünk se szeret, de Anyunak ilyenkor mindig azt mondjuk, hogy ma nem vagyunk éhesek, mert az ebédből a suliban repetát is kértünk és azt még mindig nem tudtuk megemészteni (?) vagy azt mondjuk, hogy elmentünk az osztálytársakkal kajálni valahova vagy csak szimplán nincs étvágyunk, ami legtöbbször igaz is, amikor ránézünk a spenótra...
-És akkor mi van? Mit csináljak? Varázsoljak ide kaját vagy mi?
-Ez nem vicces-öltötték ki rám a nyelvüket-Hozz nekünk valamit az ABC-ből, úgyis itt van tök közel. És az NON-TOP!
-Először is az NON-STOP! Másodszor, pedig nem vagyok a csicskátok!
-Légysziiiii!!! Anyuék már alszanak csak te tudsz nekünk hozni kaját! Ha megteszed akkor nem fogunk szívatni téged, öhm egy hétig.
-Addig, amíg el nem költöztök és akkor lemegyek.
Még gondolkoztak pár percig aztán rávágták:
-Oké!
-Bizti ki fogjátok bírni?
-Biztiii!
-Okés, akkor visszajövök úgy... 10 perc múlva.
Ezzel el is indultam a ABC-hez. Amikor odaértem megláttam egy vörös hajú részeg lányt kezében egy üveg Jack Daniel's-szel, amiben már alig volt ital. Ez a lány TIMI volt. Timi az édes hippim. Nem hittem annak amit látok. Ott volt és magában motyogott valami káromkodást-már ha jól vettem ki.

-Timi?!-futottam oda hozzá.
-Ööö szia! Te vagy az Tori?-motyogta-Mi van? Miért bámulsz?! Ja e miatt?-lengette meg előttem az üvegét-Mi van most már innom sem szabad?! Nekem semmit sem szabad csak azt, hogy minden nap eljátsszam, hogy velem minden oké meg, hogy sosincs semmi gondom és tökéletes az életem?! Persze ez a szerep is nekem jutott! Ilyen vagyok igazából. Látod?! Éjszakánként lejövök piálni, hogy felejtsek.Nem vagyok olyan...-és lehúzta az üvegből azt, ami még megmaradt benne. Hát ezt el sem hiszem. Mi lehet Timivel? Tényleg minden nap csak megjátszaná magát. Lehet, hogy még sem olyan boldog az élete, mint amilyen boldog ő szokott lenni?! Nem tudtam mit csináljak vagy mit gondoljak. Csak annyit kérdeztem:
-Haza vigyelek?
-Haza? Most miért csinálsz úgy mintha nekem lenne olyanom? Úgy érted, hogy elvigyél-e a rohadt kollégiumba?!-ekkor elkezdett sírni. Nem tudtam miért ilyen velem Timi. Nem kérdezősködtem. Azt láttam a legjobbnak, ha elviszem magamhoz. A szobatársa már biztosan alszik meg, amit az előbb mondott abból azt szűrtem le, hogy nem pont a kollégium a kedvenc helye.... Kidobtam a kukába a Jack Daniel's-t, amit a kezében tartott, őt pedig felhúztam és elsegítettem a házunkig. Mikor kinyitottam az ajtót a húgaim álltak ott kimeresztett szemekkel.
-Hol a kaja? És ki ez a lány?
-Nincs kaja! Menjetek aludni! Ő a barátnőm és szegény nagyon rosszul van, ezért ma nálunk alszik. Inkább segítsetek felvinni őt az ágyamba.
Segítettek felvonszolni Timit az ágyamba, ahol aztán egyből elaludt. Hát szerintem most már nekem is szundiznom kéne. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap...

Az első díjam :3

Hát ez is eljött! Tori a gimis lány élete című blogom megkapta-2013. augusztus 6-án (kedden)-az első díját :). Egy nagy köszönet érte: Berrynek, aki a Sorsmetró blogot vezeti (érdemes beleolvasni).  Nem hittem volna, hogy majd kapni fogok egy díjat amikor elkezdtem a blog írást-, sőt nem is tudtam, hogy van ilyen. Úgy látszik érdemes volt és remélem nem ez lesz az utolsó elismerésem. Köszönöm a követőimnek... azt, hogy a követőim :D és olvassák a blogomat.
Hát akkor most következzék az, ami következni szokott:

Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot...
2.Válaszolj a jelölő 11 kérdésére...
3.Tegyél fel 11 kérdést...
4.Küldd tovább 11 embernek (a díjat :D)!

(Úgy gondoltam különlegesebb dolgokat fogok ebbe a pontba leírni nem olyanokat, mint pl.: Nem fiú vagyok, Tina a nevem, Egy kezemen öt ujjam van...)

1.11 dolog rólam vagyis magamról (ki hogy használja)...
1.Van két tengeri malacom, eredetileg mindkettőt nősténynek vettük, de múlt héten az egyik szült három kis cukiságot. (Képzelhetitek, hogy meglepődtem amikor megláttam őket. Amúgy én azt hittem, hogy csak azért olyan nagy az egyiknek a hasa, mert duci. Én is egy ész vagyok.) 

(Saját képek ↑ )

2.Fotográfia szakra fogok jelentkezni.

 3.Imádok zenét hallgatni. Általában ki nem állhatom a lassú számokat, de most tökre rá kattantam a Dear Darlin'-ra, amit Olly Murs énekel. (Amúgy a kedvenc számom most éppen a Love me again)4.Régen volt Youtube csatornám, ahol többnyire sminkekkel foglalatoskodtam :).
5.Nem szeretem, ha valaki szemetel. (Én sose szemetelek.)
6.Amikor kicsi voltam az volt az álmom, hogy polgármester legyek, azért, hogy jobbá tudjam tenni a világot. Hjajj milyen nemes lélek voltam oviban :DD.
7.Apukám ezen a héten jött haza Amerikából *.* Nem mehettem vele-se a húgom, so van egy húgom is-, mivel ez olyan üzleti út féleség volt, de azért hozott haza nekem pár szuvenírt.
8.Már voltam Párizsban és még sok más helyen is csak számomra ez a legkülönlegesebb (milyen felvágós vagyok ;P).
9.Néha a http://weheartit.com képei szokták megihletni a blogbejegyzéseimet.

10.Egyszer tökre kipróbálnám, hogy milyen egy kollégiumban lakni, de mivel 5 percre lakom a gimimhez ez nem lenne túl ész szerű. 
11.Ebben a pillanatban arra gondoltam, hogy milyen hamar kész lettem ezzel a ponttal meg arra is gondoltam, hogy most szerintem jóval több dolgot osztottam meg veletek/veled 11-nél...

Hát most pedig jöjjön a második felvonás. Huhh visszaolvastam az előzőt-csak, hogy ne legyen benne helyesírási hiba-és elég hosszúra sikeredett... Bocsi, tudom, hogy van annál jobb dolgod is mint hogy egy bolond csajsziról kelljen meg tudnod 11 dolgot.

2.Válaszaim a jelölő kérdéseire...
1.-Nézed a HIMYM-et? (Így jártam anyátokkal)
   -Nézem és imááááádom <3!

2.-Ha nézed ki a kedvenced?
   -Ted, Marshall, Robin, Barney, Lily<- ők öten, de nem külön-külön csak is együtt az igaziak <3.
3.-Ha egy lakatlan szigetre kerülnél mit vinnél magaddal?
   -Egy repülőt vinnék magammal, hogy haza tudjak utazni vagy, ha    lenne ott térerő, akkor egy telefont,   hogy hívjak segítséget, mivel      nem hiszem, hogy       tudok repülőt vezetni, ha meg igen, akkor meg sehol sem kapnék engedélyt leszállásra-már ha    eltalálnék Magyarországig... Jó dolog a fantázia igaz? :DD
4.-Mi az a könyv, amit akár százszor is képes vagy elolvasni?
   -Hát szerintem Becca Fitzpatricktól a Silence (Csitt,csitt harmadik    része) fogott meg           eddig a legjobban. Tele van fordulatokkal, a fiú             főszereplő nagyon titokzatos és épp ez benne az           egyik  legvonzóbb    dolog, amúgy meg ez a könyv       nem csak  fantázia dús, de romantikus is, amiért eleve jár a plusz pont nálam, ha könyvről van szó.
5.-Jártál már Londonban?
   -Nem, de egyszer majd szeretnék oda is eljutni :).
6.-Szereted a Harry Pottert?
   -Nem :/.
7.-Coca Cola vagy Pepsi?
   -Coca.
8.-Olvasod a blogomat?
   -Aham :)
9.-Szerelmes vagy most?
   -Ez azon ritka pillanatok egyike amikor nem.
10.-Mi az amit megvennél, ha bármit megvehetnél?
     -Hát hol is kezdjem? Megvenném a New Yorker összes ruháját, ami az én méretemben van és ugyanígy vagyok ezzel a H&M-nél is. Felvásárolnám a Vörös Pöttyös kiadó összes könyvét vagyis hát mindegyikből egyet. Egy kertes ház is jól jönne egy cuki kutyával. A Claire's-be is elugranék. Vásárolnék azért a családomnak és a barátaimnak is pár menő cuccot meg persze a szegény gyerekeknek is :/. És végül, de nem utolsó sorban elugranék, hogy vegyek egy szuper fullos tükörreflexes fényképezőgépet!

11.-Állatbarát vagy?
     -Szerintem igen, mondjuk teljesen állatbarát csak az lehet, aki vegetáriánus szerintem :D. (De amúgy           csak úgy mondom, hogy a rovarok is állatok, mert         valakik azt mondják magukra, hogy állatbarátok           miközben összevissza leütik a szúnyogokat,                   pókokat, molyokat meg.)

Most pedig jöjjenek a kérdéseim. Nyugi mindjárt vége ennek a bejegyzésnek, már a felénél járok.

3.Kérdéseim...
1.-Szerinted melyik a legjobb zene a világon?

2.-Kedvenc állat?
3.-Ha bármit megvehetnél a világon mi lenne az? (Csak egyet írhatsz :p)
4.-Most milyen színű póló van rajtad?
5.-Milyen színeket szeretsz?
6.-Mit gondolsz a blogomról?
7.-Favorit könyv?
8.-Neked kb. hány percig tartott leírni magadról 11 dolgot :)?
9.-Van testvéred? (Ha igen hány?)
10.-Melyik tantárgyban vagy a legjobb?
11.-Hány órakor írtad meg erre a kérdésre a választ?

4.Hát sajna 11 embernek ezt a díjat nem tudom tovább küldeni :/....
1..http://hiddelhogyirovagy.blogspot.hu/
2.http://sorsmetro.blogspot.hu/
3.http://egy-gimis-lany.blogspot.hu/
4http://bsarahfashion.blogspot.hu/
5.http://bestsongever-thestory.blogspot.hu/

Csak ennyit olvasok többet nem tudok ide írni :(.

Hát úgy látszik itt a vége ennek a posztnak. Remélem tetszett!

Ui.:Ha lenne valami hozzáfűzésetek vagy kérdésetek velem vagy esetleg Tori életével kapcsolatban, akkor ide alulra kérem komiban. Puszi: Tina ;* 

2.Ui.:Légyszi valaki segítsen! Nem tudom eldönteni, hogy melyik fejléc néz ki jobban, ha lehet valaki komiban el tudná küldeni, hogy neki melyik tetszik jobban: a felső vagy az alsó? (Mindkettőt JeniKehh tervezte)

3.Ui.:Még egyszer köszönet Berrynek!

13.rész+14.rész

Október 6., vasárnap
Már egy hete szakítottam Davevel. És ez nagyon fáj. Az érzés sajnos nem apadt. Egy kicsit sem. Sőt ez a fájdalom azóta csak megnőtt. Egy osztályba járunk mégis úgy érzem mintha fényévekre lennénk egymástól. Azt a csókot-a házunk előtt-még azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Azóta is csak arra tudok gondolni. (A lábam persze már rendbe jött.)
Ez a hetem elég gyötrelmesen telt el. Szerdán kiderült, hogy koleszba fogok járni, mivel anyáék már nem tudják eltartani ezt a nagy házat, ezért október végén visszaköltöznek Pécsre. Egyre elhagyatottabbnak érzem magam. Először Davet vesztem el most meg a szüleim fognak itt hagyni-meg az ikerhúgaim-egyes egyedül ebben a nagy városban. Jó mondjuk tudom, hogy nem tudnak mit tenni meg, hogy én választottam ezt az elit gimit, de akkor is. Azért ebben van pár pozitívum is-mármint abban, hogy koleszos leszek-: Kincső lesz a szobatársam mivel a lányok közül csak neki nem jutott lakótárs az egész kollégiumban+Timi, Dominik, (A)Lex és... Dave is a koleszban húzzák meg magukat. Milyen jó lenne, ha még mindig együtt lennénk és akkor éjszakánként titokban átmehettünk volna egymáshoz aludni... Na elég az ábrándozásokból.

Október  12., szombat
Ez volt életem egyik leghülyébb napja. Ááá, hogy lehettem ennyire buta. Remélem még helyre tudom hozni ezt a hibát. Na akkor kezdjük az elejétől.
Ma elvittem az ikerhúgaimat az itteni fagyizóba. Leültünk és elkezdtük megenni a fagyijainkat. Mikor végeztünk felálltunk és ekkor megláttam a buszmegállóban (A)Lexet ahogy csókolózik azzal a lánnyal, aki három hete-ugyanebben a buszmegállóban- még Davet puszilgatta. Na ekkor nagyon bepöccentem. Mi van?!-kérdeztem magamban. Teljesen összezavarodtam. 5 perc múlva a piercinges, melírcsíkos hajú lány felszállt a buszra. Odasiettem (A)Lexhez mielőtt leléphetett volna-az ikerhúgaimnak meg mondtam, hogy várjanak egy pillanatot.
-Hali Alex!-köszöntem.
-Hello! Mizu?
-Ja csak láttalak azzal a lánnyal... Ő a barátnőd vagy mi?
-Ja, tök jó fej csaj. Dave unokanővére, Mesi, hogy-hogy nem ismered? Ja, mert akkor ti már...
-Az unokanővére?!-csodálkoztam. Úúúúúristen az unokanővére?! Hogy lehettem ilyen hülye? Ó, igaza volt Timinek meg Kincsőnek. Miért nem tudtam volna megkérdezni Davet, hogy ki ez a csaj mielőtt olyan kegyetlenül lapátra tettem volna?! Áááá, utálom magam!!!
-Hát ja. Ez miért olyan hihetetlen?
-Ja semmi csak nem is tudtam, hogy van másik unokatestvére... Csengén kívül. És amúgy Davenek hány unokatestvére van nem tudod?
-Hát csak ők ketten.
-Ja öhm... Okés. Akkor szia...Most mennem kell.
-Bye.
Remélem, hogy Dave megbocsát nekem meg, hogy a szakításunk óta nincs új barátnője. Na jó ezt még fel kell dolgoznom. Komolyan azért szakítottam vele, mert ölelgette az unokanővérét?! Hjajj de hülye voltam. Na mindegy az biztos, hogy ezek utána nem fogok elhamarkodottan ítélkezni...

12.rész

Szeptember 30., kedd
Egy újabb szomorúságos nap :(. A búcsú napja. Sajnos ma nem csak a szeptembertől kellett elbúcsúznom.
Suli után elmentem a gördeszkás pályára. (A gördeszkázás mindig jobb kedvre derít és nekem erre most nagyon szükségem volt.) Elkezdtem gördeszkázni. Kb. tíz perce gördeszkáztam amikor hirtelen a gördeszkám kereke valamin megcsúszott. A deszka kicsúszott alólam a bokám pedig reccsent egy halkat. Feljajjdultam mire hirtelen megpillantottam Davet amint felém gurul a deszkáján.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-Lejöttem deszkázni.-Hát ez hirtelen eszembe se jutott. Mármint a sokktól, amit kaptam Dave láttán, ez meg sem fordult a fejemben.
-Mi történt? Mi van a bokáddal? Ne vigyelek el a kórházba?-záporozott meg a kérdéseivel.
-Nincs semmi baja a bokámnak csak egy kicsit megütöttem.
-Igen?! Nincs semmi baja? Akkor megmutatnád, hogy hogyan megy a sétálás?
-Igen, megmutatom-mondtam sértődötten. Ráakartam állni a lábamra, de ekkor hirtelen bele nyílalt a fájdalom és megint feljajjdultam
-Na jó, most azonnal elviszlek a kórházba!-és felkapott a karjaiba.
-Engedj el.-parancsoltam.
-Nyugi. Innen kb. 100 méterre van egy kórház és ha nem kapálódzol összevissza akkor öt perc múlva ott is vagyunk.
-És a deszkákkal mi lesz?
-Majd visszajövünk értük.
Sóhajtottam egyet majd hagytam, hogy a karjaiban elvigyen egészen a kórházig, mivel bármennyire nehezemre esett bevallanom-még magamnak is-, de nagyon jól esett, hogy így foglalkozik velem. Davenek igaza lett. Öt perc múlva tényleg odaértünk a kórházhoz, ahol kiderült, hogy csak ficamodásom van. Gyorsan rendbe szedték a lábam és adtak egy fájdalom csillapítót. Ezután már sokkal jobban ment a járás, de persze nem tökéletesen. Visszafele végig Davebe kellett kapaszkodnom. Hiányzott már az érintése...
Visszamentünk a deszkákhoz majd hazakísért. Megálltam az ajtónkban.
-Köszi... Mindent.
-Ááá semmiség. Érted bármit megtennék.-ekkor közelebb hajolt. Én is közelebb hajoltam. A szája a számhoz ért. Beleremegtem és ő is. Sokkal jobb érzés a csókja, mint amire emlékeztem. Valami varázslatos volt.

Aztán eszembe jutott az a lány és elhátráltam tőle.
-Tori, ne menj el. Bocsáss meg nekem... Bármit is követtem el.
-Ez, ami most köztünk történt... Ezt felejtsd el.
Ez nem az újrakezdés vagy a második esély csókja volt :(. Ez csupán egy búcsú csók volt. Ez csak egy pecsét volt, ami lezárta a kettőnk ügyét. Sem több, sem kevesebb.-gondoltam magamban és ezzel becsuktam Dave előtt az ajtót.

11.rész

Szeptember 29., hétfő
Az a előző hetem... nos... Elment. Legszívesebben kitörölném azt a hetet az emlékezetemből a mai nappal együtt. Timi és Kincső majdnem mindennap meglátogatott és persze Dave is... Természetesen mindig alvást imitáltam, mert még nem éreztem készen magamat arra, hogy a szemébe mondjam; Vége, de ma meg kellett ezt tennem... Muszáj volt hisz' nem lehetek együtt egy olyan fiúval, aki a hátam mögött más lányokkal van együtt.
Reggel semmi kedvem nem volt kikelni az ágyamból és iskolába indulni, de valahogyan-nem tudom hogyan- mégiscsak sikerült. Mire elkészültem Kincső már rég ott volt a kapunkban és el is indultunk a suliba.
-Akkor mi lesz? Szakítasz vele?-kérdezte Kincső.
-Igen.-jelentettem ki szomorúan.
-Szerintem igaza van Timinek. Mármint abban, hogy kérdezd meg Davet, hogy mi történt vagy, hogy ki volt az a lány.
-És, ha előáll valami kamuval?
-Nem hiszem és abban sem hiszek, hogy Dave megcsalna...
-Jó mindegy hagyjuk.-Ekkor odaértünk a gimi kapujához és bementünk. Felsiettünk a lépcsőn és a csengetés előtt egy perccel beestünk a termünkbe. Végig hallgattuk az unalmas Töri órát. Kicsöngetéskor pedig Dave odajött a padomhoz.
-Már nagyon hiányoztál-jelentette ki egy széles vigyor kíséretében.
Meg akart ölelni, de látta az arc kifejezésemen, hogy ezt nem kéne, ezért elvette tőlem a kezét és megkérdezte:
-Mi van?
-Szakítunk!
-Micsoda?
-Szakítunk.-mondtam egyértelműen.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...-Nem volt elég erőm ahhoz, hogy kimondjam láttam egy másik lánnyal meg azt is ahogyan puszilgatták egymást...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-vágtam közbe és kisiettem a teremből egyenesen a mosdóba a hulló könnyeimmel együtt. Gyorsan lehiggadtam, hideg vizet eresztettem az arcomba és tettem fel egy réteg sminket csakhogy Davenek biztosan ne tűnjön fel, hogy sírtam.
A kövi szünetben Dave megint odajött hozzám, de én megint félbeszakítottam és kimentem a teremből. Így telt el az egész napom. Mikor az utolsó óránknak is vége szakadt gyorsan összepakoltam a cuccaimat és hazaindultam. Dave egyből utánam eredt.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordítottam neki.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?
-Senki! Magamtól jöttem rá!-Ekkor elkezdett reszketni a hangom-Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-sírtam neki és ekkor már majdnem otthon  voltam ezért elkezdtem futni az ajtónk felé.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabálta még utánam.
Pár pillanat múlva már fel is futottam a szobámba és a párnámba fúrtam az arcomat. Nem bírtam mást csinálni csak hangosan zokogni és zokogni. Hogy lehet ennyire álszent?! Elegeeeem van!!! Nem hiszem el. Még mindig nem. Hogy tehette ezt velem?! Ez örökre nyomot hagy majd a szívemben, ebben biztos vagyok...

*Dave szemszög*
Végre már hétfő van! Megint átölelhetem majd Torit és megcsókolhatom. Nagyon hiányoznak már az ajkai, a szemei, a mosolya meg minden, ami ő.
Hm, nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagyok... Míg meg nem ismertem Torit.
Felöltöztem, megcsináltam a hajam (fogat is mostam) és lesiettem a lépcsőn. A konyhában csak az unokanővérem-Emese-tekergette az egyik rózsaszín melírcsíkját-a szüleim már elhúztak dolgozni. Már egy féléve nem láttam, mivel idén elköltözött Anya testvérével Nyíregyházára és csak ritkán jön le Budapestre-sajna :/. (Régen szomszédok voltunk és majdnem mindennap átjött xboxozni, focizni vagy csak úgy hülyülni). Ő a legjobb fej csaj akit ismerek vagyis csak a második-Tori mögött.
-Mi van Mesi? Nem szeretnél nekem csinálni valami reggelit?-kérdeztem.
-Dehogynem! Erre vágytam a legjobban... Mit szeretne uram?
-Ömm... Palacsinta?
-Önért bármit. Hányat?
-Kettőt.
Kb. öt perc alatt elkészítette a reggelit, amit én gyorsan befaltam és húztam is a gimibe.
-Csá-köszöntem el.
-Csá-mondta Mesi is.
Amikor a terembe mentem sajna még nem érkezett meg Tori. Odamentem Dominikhoz, aki csak a helyén kockult valamit.
-Mizu haver?-kérdeztem.
-Ezt nézd.-a kezembe nyomta az iPhonját amin elindult egy tök komoly deszkás videó
-Rohadt jó-ámultam. Aztán még kielemeztük a videót addig míg be nem csengettek. Tori és Kincső pont becsengetéskor jöttek meg, így nem tudtam még köszönni se nekik.
Szünetben odamentem hozzá.
-Már nagyon hiányoztál-mondtam.
Meg akartam ölelni, de úgy nézett rám, mint akit mindjárt felpofoz, so inkább visszahúztam a karjaimat:
-Mi van?-kérdeztem.
-Szakítunk!
-Micsoda?-Hát erre nem számítottam az száz.
-Szakítunk.-ismételte.
-De miért? Miért szakítanánk? Megbántottalak valamivel vagy mi?
-Igen eléggé megbántottál...
-De mivel? Mit csináltam? És mivel tehetném jóvá?
-Ezt semmivel, és kérlek ne játszd a hülyét oké?
-De...
-Csak hagyj.-ezzel  kirohant a teremből
Na, hát komolyan nem tom, hogy mit csináltam. Nem hiszem el, hogy elszúrtam. Nem tudom mivel, de elszúrtam. Remélem azért még ki tudom békíteni valamivel... Remélem.
Az ez utáni szünetben is megpróbáltam kideríteni, hogy mi van, de mindig elment előlem.
Uccsó óra után gyorsan utána futottam.
-Mi történt Tori áruld már el nekem, mert nem tudom, hogy én mit tettem, ami téged ennyire megbántott.
-Tudod mit?! Nem történt az égvilágon semmi. Én nem érdekellek téged és most már te sem engem oké?!-ezzel hátat fordított nekem.
-De ezt, hogy érted?! Érdekelsz Tori, nagyon is. Sőt te vagy számomra a legfontosabb! Ki mondta ezt neked, hogy nem érdekelsz?-Hát ezt tényleg nem hiszem el! Honnan vette ezt a sz*rságot, hogy nem érdekel?! Ha rájövök, hogy ezt ki mondta neki, azt komolyan szétverem.
-Senki! Magamtól jöttem rá! Vége van érted? És, ha tényleg érdekelne, hogy mi van velem akkor nem bántottál volna meg.-és elkezdett futni a házukhoz.
-De én sosem bántanálak meg!-kiabáltam még utána.
Még káromkodtam párat és hazaindultam.
Kinyitottam az ajtót és jól be is vágtam magam után. A zajra felriadt Emese és lefutott a lépcsőn hozzám.
-Mi volt ez?
-Semmi... A csajom szakított velem.-mondtam.
-Mi? Ettől lettél így kiakadva? Lesz még vagy száz barátnőd is akár. Ne parázz!
-De nekem csak ő kell. Mesi...ááá hagyjuk.
-Nekem elmondhatod Dave. Naa mi az?
-Én belezúgtam, de nagyon.
-Jajj, menj már. Én is ezt mondtam az előző barátomról és látod? Szakítottunk és pár hét után már nem éreztem semmit.
-Jó, de ő más. Sokkal különlegesebb, mint bárki, akit eddig ismertem. Okos, lehet vele hülyülni, jobban deszkázik, mint én, kedves bár néha benyomja a durcát, de olyankor is szuper aranyos.
-Húú, hát te tényleg beleestél ebbe a csajba. Majd bizti kibékültök, de addig is döntsd el, hogy mit akarsz kajálni, te kis szerelmes... Pizza jó?
-Persz.
Ezután még hülyültünk egy keveset és feljöttem a szobámba. Elkezdtem hívogatni Torit, de nem vette fel. Hagyjuk. Elegem, van ebből a k**aszott napból!